„A javaslatom tehát egy hatvanhat fős második kamara (nemzetek háza). Ebbe 22 főt tisztán listás országos választással a magyarországi választók választanának praktikus okból akár az Európai Parlament képviselőinek megválasztásával együtt egyetlen, pártlistára leadott szavazattal. (Még azt is el tudnám képzelni, hogy ha a munka mennyisége engedi, akár azonosak is lehetnének a képviselők Brüsszelben és a felsőházi teremben a Kossuth téren.) További 22 főt a határon túli magyarok, 22-t pedig a magyarországi nemzetiségek választanának. Nem szeretném részletezni, hogy milyen módon, de azt gondolom, a 22-22 fő elég sok ahhoz, hogy leképezze a szóban forgó csoportok sokféleségét, például jusson képviselet a szórványban élő vagy a nyugati magyaroknak is.
Fontos kérdés persze, hogy milyen feladatokat kapjon a második kamara. Sem az írás terjedelmi keretein, főleg pedig saját tudásomon nem szeretnék túlterjeszkedni. Azt gondolom azonban, hogy a tisztán szimbolikusnál nagyobb szerepet kellene kapnia a nemzetek házának, ugyanakkor nem lenne cél a mindennapos jogalkotás és kormánykontroll feladatait elvenni az ország házától. Alighanem érdemes lehet a jelenlegi berendezkedésben az államfőnél lévő jogok némelyikét áthelyezni a második kamarához, vagy oda is telepíteni. A második ház kezdeményezhetne törvényeket, igény esetén megtárgyalhatna törvényjavaslatokat, és azokat vissza is küldhetné az első háznak, ám végső soron a törvények kérdésében a magyarországi polgárok által választott ország házának kell döntenie.”