„Gazdaságpolitikához értő közgazdászként sok éven át bosszantott az »ír csoda«: botcsinálta nemzetgazdászok és a kelta csodát áruló dublini és brüsszeli szakértők hada hozta azt az ír receptet, ami a svéd-csepphez hasonlóan egyszerre volt mindenre jó és semmire sem. Nem lehetett vitatkozni azzal, hogy Írország igen hatékonyan használja fel a gazdagabb EU-országoktól kapott segítséget; intézményei kívülről mentesnek látszottak a meddő politikai vitáktól és a gazdasági növekedése szinte páratlan volt. Ha viszont valaki kinyitotta a világ gazdaságföldrajzi atlaszát, tudhatta, hogy Magyarország és Írország gazdaságának működése, problémái és lehetőségei között igen kevés az átfedés. Az ír példa azonban mást jelent 2010-ben, mint 2000-ben, az előcsatlakozási alapok korában. Írország ma nem fejlesztési támogatást, hanem az életben maradáshoz szükséges segélyt kér Brüsszelből. Ebből a szemszögből nézve duplán érdekes a kérdés: vajon Írország mennyire (volt) jó mintaország? Hasonlítunk-e hozzájuk vagy sem? Volt-e valami jó abban, amit csináltak, és mi az, amit nem szabad tőlük átvenni?
Sajnos a csatlakozásunkat megelőző konjunktúra és a mostani válság idejében is igen keveset tudunk arról, hogy mik az ír modell tanulságai. Írország egy kis népességű és gyorsan növekvő, a világnyelvként funkcionáló angolt anyanyelvként beszélő népességű agrárgazdaságból indult el a gazdasági fejlődés útján, Magyarország viszont egy közepes és erősen öregedő, a világ által soha nem értett magyar nyelvű ipari gazdaságból startolt a rendszerváltás után. A világgazdasági válság eltérő módon hozta felszínre a két ország gyors átalakulásának és kiegyensúlyozatlan fejlődésének a problémáit: hazánk ráadásul valószínűleg ki is esett a gazdag országok klubjából, ahova 2007-ben még Írországnál is kevesebb év alatt sikerült feljutnia. Ma Magyarországon a költségvetési szektor, Írországban a bankrendszer van válságban, ami messze nem ugyanaz a probléma. Eddig az éves GDP közel harmadát vitte el az ír bankok megmentése, mivel az ír kormány garantálta, hogy nem hagyja az ír emberek pénzét a rossz bankokból elúszni. Csak az arányok érzékeltetése végett: ez a gazdaság teljesítményéhez képest a tizenötszöröse annak, amit a mi kormányunk az öregségünkre félretett pénzünkből remél jövőre megszerezni, vagy amennyit idén a válság miatt saját kiadásaiból spórolni kényszerült. Ezzel szemben Magyarországon semmiféle bankválság nincs és nem volt az elmúlt években: nemhogy az államnak kellene bankot mentenie, de a magyar bankrendszer olyan stabilnak bizonyult, hogy a kormányunk különadóval vesz el pénzt az államcsőd elkerülése érdekében a bankoktól.”
