A vesztesek mi vagyunk

„Milyen jó lett volna korábban, ha a Medgyessy-kormány száznapos osztogatásának hosszabb távú negatív hatásait a szélesebb közvélemény is megismerhette volna. Az is értékelhető lett volna, ha 2006-ban nem derül ki hirtelen, hogy a költségvetési hiány több mint kétszerese lett a korábban vártnál, ha átláthatóbbak lettek volna az úgynevezett PPP-konstrukciókba ölt költségvetési pénzek.

Milyen jó, hogy most a Költségvetési Tanács rámutathatott arra, az elmúlt tíz év nyugdíj-megtakarításainak felélésére építő gazdaságpolitika, mennyire felelőtlen, fenntarthatatlan elképzelés. A Költségvetési Tanács intézménye persze nem csodafegyver, de egy esélyt jelentett arra, hogy kitörjünk a fiskális alkoholizmusból.

A Költségvetési Tanács megszüntetésével leginkább mi, állampolgárok járunk rosszul, hisz nehezebben lesz követhető, hogy mire is használják fel az adóforintjainkat. Nem lesz mire támaszkodni, amikor a politikai pártok ígéretdömpinggel kábítanak, a döntések káros következményeivel akkor szembesülünk majd, amikor már túl késő. A költségvetési politika szabályozására vonatkozó törvények eltörlésével, felhígításával kapcsolatban persze nem vagyunk egyedül. Sikerült olyan szép társaságba kerülni, mint Venezuela, Ecuador vagy Argentína.

A mostani javaslat indoklása, a romafelzárkóztatás belekeverése is meglehetősen szerencsétlen húzás, azt sugallja mintha a finanszírozás tekintetében kizárólagosságról lenne szó. A Költségvetési Tanácstól kevesebb mint egymilliárd forintos éves támogatást vonnak most el, a terrorelhárításra, „ a magyar CTU-ra”  fordított pénzből, illetve a debreceni focistadion építésére kiutalt összegből húsz évig üzemelhetne még az intézmény. Természetesen nem értünk még az út végére, tavasszal következik majd az MNB, az utolsó független intézmény megtörése. Kitűnő lehetőséget biztosít majd erre egyrészt az új alkotmány, másrészt, hogy a Monetáris Tanács számos tagjának mandátuma is lejár.”