2010-ben kádárista cikket írni = NAGYON NEM MENŐ

„Közép-európai kis népek nyomora, »békesség és jószomszédi viszony«, mutassunk jó példát, »európai módszer«, »homofób, korlátolt, idegengyűlölő sikoltozók«. Szépen, vigyázzba állítva sorakoznak a legelhasználtabb, leglerongyoltabb balliberális közhelyek. Persze elmaradhatatlan a Szent Koronával való intellektuális perverzió kiélése is. (Tényleg, libsi kollégák, nektek szerez valamilyen altesti örömöt a koronázási ékszerek, a nemzeti színek, vagy a címer csesztetése? Puszta kíváncsiságból kérdezem, hátha én is feldobhatom valamivel a szexuális életem.) Hosszan lehetne sorolni, miért szánalmasan pocsék ez kis karcolat, ám mielőtt kifelejteném a lajstromból, íme a kedvencem: »bornírt, nacionalista hőbörgés.« Titkon abban reménykedem, hátha Avar János meghekkelte az Indexet, és valójában ő írta bele ezt az Arany-usánka díjas kádárista alaptételt a cikkedbe. Mert, ha ez a Te fejedben születetett meg, akkor abban a fejben két évtizede megállt az idő. Ember, vessünk már egy pillantást a naptárra! Ezt a szókapcsolatot 2010-ben  egy igényesebb Népszabadságos, vagy 168 órás olvasószerkesztő is kihúzza.(...)

Tudod, Márton, az a helyzet, hogy – mint arra már bátorkodtam pár sorral feljebb felhívni figyelmedet – 2010-et írunk. Véget értek a liberálisok számára boldog, habkönnyű kilencvenes évek, amikor kádárista cégvezetőkből népnemzeti zászlóvivőkké avanzsált, kissé elhízott, morózus MDF-es politikusokat, és negyven éve elkobzott lovaikat sirató idős kisgazda parasztbácsikat lehetett alázni a belpesti Parnasszus magasságából. A kétezres évek második évtizedének valóságában, ti ballibsi értelmiségiek váltatok reménytelenül idejétmúlttá. Konferenciáitokon és törzshelyeiteken járva, médiátokat olvasva és nézve az ember úgy érzi magát, mint egy panoptikumban, ahol a múlt viaszbábúi merednek rá élettelen mozdulatlansággal.”