Nesze semmi, fogd meg jól

„A jövő most már visszavonhatatlanul elkezdődött: Magyarország belépett a posztdemokrácia korába. Ami itt van, és pláne ami lesz, az nem demokrácia. Félreértések elkerülése végett már az sem volt demokráciának nevezhető, amikor a nyári parlamenti ülésszakon Orbánék minden héten alkotmányt módosítottak, pillanatnyi hatalmi igényeiknek megfelelően. Az sem, hogy az önkormányzati választások után a legabszurdabb és legdurvább módon próbálták ellehetetleníteni azt a kevés ellenzéki polgármestert (például Esztergomban és Szegeden), aki győzni tudott ellenük. És az sem, hogy a média feletti totális ellenőrzést megszerezve még belebeszélési jogot sem hagytak az ellenzéknek, nemhogy érdemi beleszólási lehetőséget. Az Alkotmánybíróság új tagjainak megválasztásától a Számvevőszék függetlenségének gyakorlati felrúgásáig majdnem minden áldott nap látványosan és önmagukra büszkén ledöntötték a demokrácia kordonjait, pontosan úgy, ahogy azt a Kossuth Lajos téren tették. Erőből.(...)

Igaza volt sajnos Debreczeni Józsefnek és Ungváry Rudolfnak, akik mindenki másnál egyértelműbben és sötétebben látták a jövőt, megjósolva mindazt, ami most történik és ami történni fog: a Horthy-rendszer visszatérését kissé modernebb keretben. Igen, Orbán akár húsz évig is hatalmon maradhat, hiszen kedvére manipulálhat majd másfél millió határon túli szavazóval is. Ha így lesz, bekövetkezik az újabb nagy magyar tragédia, a tömegek vastapsától kísérve. Egyetlen reményünk maradt. Horthy mögött ugyanis az erős szövetségesek a fasiszta olaszok és a náci németek voltak, Kádár pedig a szovjet csapatok nélkül nem maradhatott volna hatalmon. De ki van Orbán mögött? A putyini Oroszország? Kína? Szingapúr? Ugyan. Az Európai Unióban egyelőre nem az orbáni forradalom az úr, a demokrácia teljes magyarországi felszámolásához hiányzik a nemzetközi háttér. Lehet ezért, hogy nem nagy, csak kis magyar tragédia van készülőben. De félni azért kell. Fájni fog.”