„Az évtizedek során hogy változott a történelem oktatása?
Egyre rosszabb. Nem azért, mert az oktatók lettek rosszak, sok helyen kiváló oktatók vannak. De kevés hallgató érdeklődik. Nem lehet »látni« a hallgatókat. Kétségbeejtő a helyzet, a rendszer rossz. A hároméves képzést nem lehet igazán tartalmasan felhasználni. Három év alatt sok mindenkit ki lehet képezni, mondjuk szakácsnak, de biológusnak, matematikusnak vagy történésznek, azt nem.
Hogy kelti fel a diákok érdeklődését, hogy lehet megfogni őket?
Én csak arról tudok beszélni, hogyan lehetett. De a vége felé már nekem is nehezen ment. Az utolsó években, amikor graduális képzésben tanítottam, nyolcvanból a fele jelent meg, ebből öt-hat volt aktív, érdeklődő, aki még kérdéseket is feltett. Én idézeteket, szépirodalmi részleteket vittem be, még ha nem is tartozott szorosan a tárgyhoz. Azt gondolom, mindent megtettem annak érdekében, hogy érthető legyek, nemcsak a történelemmel foglalkozók, hanem mások, az érdeklődők számára is. A visszajelzés pedig az, hogy az előadásokra csillogó szemmel ülnek be az emberek, ám a zömük az idős korosztályhoz tartozik. (...)
Kutatásai során találkozott olyan felfedezéssel, amely meglepetésként érte?
Kétszer. Az egyik a marseille-i királygyilkossággal volt kapcsolatos. Sándor jugoszláv királyt 1934-ben érte merénylet, amelyet a fasiszta államok, esetleg Magyarország számlájára akartak írni. De aztán láttam, hogy nem. Semmi sem stimmelt. A horvát usztasáknak elegük volt abból, hogy más kormányok mondják meg, mit csinálhatnak, és mint nem, ezért végrehajtották a merényletet. A másik meglepetésem Trianon előzményeihez, Fernand Vixhez kötődik. A magyarok védelmére kelt. A ládája tele van olyan jelentésekkel, amelyekben arról ír, hogy a magyarok rovására miként sértik meg a belgrádi egyezményt. A végén odáig ment, hogy ellenállásra biztatja a magyarokat. Ez az ő karrierjébe került. Megírta emlékiratait, amelyeket nem lehet megtalálni, eltűntek. Tökéletesen félre voltunk tájékoztatva. És annak ellenére, hogy ezt már többször megírtam, a mai napig nem hiszik el.
Mi a helyzet a történelmi tévhitekkel - tele vagyunk tévhitekkel?
Hát, eléggé. Az a baj, hogy ezek nagyon könnyen terjednek, könnyen terjeszthetők, mert a legprimitívebb gondolkodásmódot követik, a történelem meg mindig bonyolult összefüggésrendszer. Az, hogy az ilyen bonyolult összefüggésrendszerekkel a legendákat le lehessen váltani, szerintem soha nem sikerül.”
