Kétszer. Az egyik a marseille-i királygyilkossággal volt kapcsolatos. Sándor jugoszláv királyt 1934-ben érte merénylet, amelyet a fasiszta államok, esetleg Magyarország számlájára akartak írni. De aztán láttam, hogy nem. Semmi sem stimmelt. A horvát usztasáknak elegük volt abból, hogy más kormányok mondják meg, mit csinálhatnak, és mint nem, ezért végrehajtották a merényletet. A másik meglepetésem Trianon előzményeihez, Fernand Vixhez kötődik. A magyarok védelmére kelt. A ládája tele van olyan jelentésekkel, amelyekben arról ír, hogy a magyarok rovására miként sértik meg a belgrádi egyezményt. A végén odáig ment, hogy ellenállásra biztatja a magyarokat. Ez az ő karrierjébe került. Megírta emlékiratait, amelyeket nem lehet megtalálni, eltűntek. Tökéletesen félre voltunk tájékoztatva. És annak ellenére, hogy ezt már többször megírtam, a mai napig nem hiszik el.
Mi a helyzet a történelmi tévhitekkel - tele vagyunk tévhitekkel?
Hát, eléggé. Az a baj, hogy ezek nagyon könnyen terjednek, könnyen terjeszthetők, mert a legprimitívebb gondolkodásmódot követik, a történelem meg mindig bonyolult összefüggésrendszer. Az, hogy az ilyen bonyolult összefüggésrendszerekkel a legendákat le lehessen váltani, szerintem soha nem sikerül.”