„Az Alkotmánybíróság döntését nem érdemes kritizálni, bár nem példa nélküli, hogy az ítélet szembemegy az igazságérzetünkkel, lásd például a Zétényi-Takács igazságtételi törvényt elkaszáló, Sólyom-féle alkotmánybírósági döntést. De az is igaz, hogy a kormánykoalíció elkerülhette volna a végeredményt, ha a jogász végzettségű kormánypárti képviselők a különadóról szóló törvény beterjesztése idején nem dugják a fejüket a homokba, hanem felhívják a képviselőtársak figyelmét az alkotmányos aggályokra. A jó erkölcsbe ütköző szerződéseknek, a közbotrányt okozó végkielégítéseknek ugyanis a jelenlegi törvényeink szerint is megvan az ellenszere. Az egyik szakszervezeti tömörülés vezetője például azt mondja, hogy céljuk megegyezik a kormánnyal a jó erkölcsbe ütköző kontraktusok tekintetében. Szerinte azonban a bíróságtól kell kérni ezeknek a jó erkölcsöt sértő szerződéseknek a semmissé nyilvánítását. Igaz, kicsit macerásabb megoldás, mint az adóztatás.
A demokrácia már csak ilyen macerás dolog. Ezzel együtt szeretjük. S épp ezért nem szerencsés a Fidesz azon reakciója az alkotmánybírósági döntésre, hogy kerüljenek ki a testület hatásköréből azok a kérdések, amikről nem lehet népszavazást elrendelni.”