„Hogy a közjogilag képzetlen, de hibátlanul lojális Schmitt Pál váltotta Sólyom Lászlót a köztársasági elnöki székben? Erre még mindig lehetett azt mondani, hogy átlátszó szándékból eredő gesztus, de bármit ír is alá a magát érezhetően valahol a hű fegyverhordozó és a hoppmester között definiáló elnök, még mindig ott van az Alkotmánybíróság, hogy minden támadást visszaverjen, amely a közjogi rend sérthetetlensége ellen irányul.
E hét keddig gondolhattuk ezt. Mert abban a pillanatban, amikor a Fidesz frakcióvezetője kijelentette, hogy ha egy adótörvényt alkotmányellenesnek nyilvánít az Alkotmánybíróság, akkor a megoldás a testület jogköreinek átírása, hatáskörének kiiktatása; ha alkotmányossági aggályokat vet fel a nyugdíjpénztári jogszabály, akkor a parlamenti többség eminens dolga az Alkotmánybíróságot megakadályozni, hogy ilyen ügyekben eljárhasson, s egyáltalán, ha létezik és dolgozik még Alkotmánybíróság ebben a hazában, akkor a kétharmad siet ellehetetleníteni, mert amúgy is elég szilárd már a jogrend – nos, ebben a pillanatban el kell ismernünk, hogy mindenkinek igaza volt, aki egy évvel ezelőtt rettegte a Fidesz kétharmadát.”