„Utoljára nagypénteken válaszolt a húsvéti »Jó feltámadást!« üzenetemre: »Ahhoz előbb ma még alá kell szállni a poklokra. Köszönöm, nektek is áldott ünnepeket!« Csak órák múlva értettem meg tisztán, amikor egy közös barátunk sírva hívott fel: Joci öngyilkos lett, az életéért küzdenek. Gyere azonnal! Nem mehettem, messze voltam, külföldön. Térdre estem és imádkoztam.
Idegenként érkezett, de abban a hosszú pillanatban, amíg csak zokogott és zokogott a vállamon, hirtelen közelivé, baráttá vált. Lelkében átszakadt egy gát, s többé már nem tudott pókerarcú kommunikációs szakember maradni. Ember volt, a maga mélységesen emberi harcaival. Órákon át beszélgettünk - pontosabban inkább csak ő mondta.”