Széchenyi-terv: kamu vagy komoly?

2010. szeptember 08. 15:05

A kis- és középvállalatok elképesztően pazarló módon használják fel a munkát is meg a tőkét is.

2010. szeptember 08. 15:05
„Az első, a kézenfekvő magyarázat az, hogy kamu az egész, parasztvakításról van szó. A Fidesz az önkormányzati választásokra készül, de egyébként 2011 és 2014 között esze ágában sincs ezermilliárdos nagyságrendű közpénzt adni a kisvállalatoknak. Arra készül, amit az első Széchenyi-terv pénzeivel tett 2001-ben és 2002-ben. A meghirdetett 55 pályázat keretében aprópénzt kapott kb. négyezer nevesincs kkv, miközben »8-10 nagytőkés«-nek »személyes kontaktus« alapján (copyright: Orbán Viktor 1994-ből) állami megrendelésekből egy tételben is tízmilliárdok jutottak. Minden a kommunikáción múlik. Az első Széchenyi-terv reklámjára 4 milliárd forintot költöttek, közel tízszer annyit, amennyit évente átlagosan szoktak költeni pályázati marketingre. (...)

A második lehetséges válasz az, hogy ami le van írva a Széchenyi-tervben, azt Orbán Viktor valóban komolyan gondolja. Véleményünk szerint ez a valószínűbb és egyben a rosszabb eset. »Tűzzük ki célként magunk elé, hogy az elkövetkező tíz év alatt egymillió munkahelyet hozunk létre« – mondta sokadszorra is O. V. legutóbbi évértékelő beszédében. »Ezért mindenekelőtt a hazai kis- és középvállalkozásokat kell támogatnunk, mert most is ők adnak munkát a legtöbb embernek.« Ám ez a következtetés körülbelül annyira helytálló, mintha azt mondta volna: a legtöbb magyar ember nem tud semmilyen idegen nyelvet, ezért ezt a gyakorlatot kell támogatnunk. Miután az elmúlt bő két évtizedben nemcsak Orbán Viktor, de az egymást követő kormányok és valamennyi politikai párt, valamint érdekképviselet vezetői is sokszor mondták, hogy támogatni kell a kkv-kat, alaposabb igazolásra szorul a mi állításunk, hogy ti. itt és most a kkv-k további, kitüntetett támogatása hibás gazdaságpolitika. (...)

A legsúlyosabb ellenérv a kkv-központú gazdaságstratégiával szemben az, hogy a kis- és középvállalatok elképesztően pazarló módon használják fel a munkát is meg a tőkét is. Erről soha nem esik szó, pedig az adatok rendelkezésre állnak. Pitti Zoltán számításai szerint egy magyar mikrovállalkozásban 2008-ban 1 fő éves szinten 4,5 millió forint új értéket termelt, a nagyvállalatokban 8,2 millió forintot, vagyis majdnem a dupláját. A kkv-k szempontjából a helyzet nem javul, hanem romlik: 1998-ban még csak másfélszeres volt a termelékenységben a különbség. Szembeötlő példa erre a kiskereskedelem. Hányszor látjuk, hogy a kisboltban, a kisvendéglőben munka nélkül ücsörög a tulajdonos, a pincér.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 34 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
PesszimPista
2010. szeptember 08. 21:24
"A kis- és középvállalatok elképesztően pazarló módon használják fel a munkát is meg a tőkét is. " Éppen idáig érdemes elolvasni a cikket. Jelen pazarlás nem koncentrált és kivitt profit, tehát több munkabér, több adó képében csapódik le a helyi gazdaságban. Nyilván, a szerző szerint, a jól szervezett nagyvállalatok javára írható hatékonyságkülönbség pozitív anyagi hozadéka nem az anyacégnek kiutalandó profitban mutatkozik meg. Pedig dehogynem! Mi is akkor a jobb? Recirkuláltatott hatékonytalanság, vagy kiszivattyúzott hatékonyság? HMMMM?
Jancsipapa
2010. szeptember 08. 19:59
Én tudnám nélkülözni ennek a majomnak aszakértelmét
elfelejtette
2010. szeptember 08. 18:24
Éééééédes faszom, Csillag István, a Pénzügykutató Rt. tenyészetéből szakért a kis- és középvállalkozásokról, közgazdasági végzettség nélkül, Medgyessy programjában való részvétel után, miután nemrég repült a székből. A családi kasszát nem merném rábízni.
bogla
2010. szeptember 08. 17:53
Ezektől az alakoktól és az elvtársaiktól fordul föl a gyomrom! Gyorsan néhány megjegyzés: 1. A plazákban bárki úgy végig tud menni az üzletekben, hogy a kutya sem szól hozzá – ez biztos a hatékony külföldi kereskedelem-technológia, csak mi vagyunk hülyék, és nem látjuk. 2. Azt hiszem tavaly jött elő az Oriens ifjú közgazdász-titán csapat a tanulmányával, amelyben éppen azt fejtegették, hogy olyan a magyar elvonásrendszer (közterhek), ami egyenesen arra kényszeríti a magyar kisvállalkozót, hogy ne is akarjon növekedni, hatékonyabb lenni, illetve a nagy tőkeerejű külföldi cégeket pedig arra kényszeríti, hogy a végletekig fokozzák a tőke-kihasználásukat. – Láthatóan ezek a rendkívül okos elvtársak nagyon követik a szakmájukban megjelenő publikációkat. 3. Ha igazak egyáltalán az adataik, abból az következik, hogy a multiknál kétszer akkora a dolgozók kizsákmányolásának a foka, mint a magyar kkv-an: mindkét helyen kb. minimálbérért dolgoznak, de ha az egyik helyen ezért kétszer akkor értéket állít elő a dolgozó, akkor ott kétszer akkora a kizsákmányolás, mint a másikon. Ráadásul, nagyon sok kkv beszállítója a külföldi multiknak, mind a kereskedelemben, mind az összeszerelő iparban, mert pont ezeknek a komprádoroknak, kollaboránsoknak a tevékenysége nyomán, nincs máshol piacuk, így kénytelenek e beszállítók rendkívül alacsony áron eladni a multiknak az áruikat. Ez a nyomott ár egyenesen eredményezi az alacsony előállított értéket. Tehát nem véletlen a kétszeres különbség! Így a multik elérték, hogy nem csak a saját dolgozóikat zsákmányolják ki, hanem a magyar kkv tulajdonos vállalkozókat. – És ezek az alakok még szabadlábon vannak Magyarországon! Például Malajziában Mohamed Mahathir azzal kezdte az IMF-fel a tárgyalást, hogy az ilyen miniszterelnök-helyettesét becsukatta, és ezzel be is fejezte azt.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!