„- A legutóbbi, 2006-os Ignite-lemez, az Our Darkest Days egy tempós, sodró album volt, turnézott is vele több évig. Most azonban 2010-et írunk, és egy nyugodt, akusztikus produkció élén láthatjuk. Hova tűnt a pörgés? Elfogyott a lendület?
– Nem a lendület a fontos, hanem az, hogy állandóan zenét írok. Az élet márpedig csak olyan, hogy nemcsak jó oldala van, hanem rossz is, és ilyenkor ezekkel a nyugodtabb dalokkal gyógyítom magam. Mindig szerettem az olyan színészeket, mint Tom Hanks vagy Robin Williams. Első osztályú komédiásként kezdték, ma pedig már nagyon komoly drámákban szerepelnek.(...)
- Mindkét hazájában, Magyarországon és az Egyesült Államokban is azok a politikai erők kerültek kormányra, amelyek mellett kiállt korábban. Bízik bennük?
– (...)Magyarországon pedig azt éreztem, hogy a politika terén mindig ki akartak használni. Nekem az a fontos idehaza, hogy mi a jó Magyarországnak. Van egy párt itthon, amelyik nem adja el a vizet a franciáknak, nem pazarolnak, nem tömik tele a zsebüket, mint az előző garnitúra. Az ő teljesítményük botrányos volt. Bízom benne, hogy ebben a kormányban vannak, akik igazán szeretik ezt az országot, nem adják el, és nem lopják szét.
- Maradjunk még az Our Darkest Daysnél, ha lehet. Erről azt nyilatkozta, ezeknek a «sötét napoknak» el kell jönniük, hogy aztán valami jobb következhessen. Mondta mindezt a válság előtt.
– És egy háború kellős közepén. Ráadásul a háború még mindig tart, még akkor is, ha ez a televízióban nem egészen így látszik. Teljesen tönkretettük a Közel-Keletet, onnan jön majd a világvége. Pedig nem olyan bonyolult ott se a helyzet: egyszerű emberek akarnak maguknak egy kis darab földet, ahol nyugodtan élhetnek. Csak az egyik a Tórát, a másik a Bibliát, a harmadik meg a Koránt olvassa. A gazdasági válság pedig megmutatta, hogy mi lesz akkor, ha minden szabályozás nélkül hagyjuk a bankokat. Piramisjáték.”