„Akiknek Marx és Engels, valamint kritikus követőik egy évszázada leírják, rendezik a világot, azoknak szűk ösvényeken kell haladniuk. Nekik a francia jakobinusok csak túlzó tévelygők, az anarcho-szindikalisták újkori gondolkodók, az orosz bolsevikok javíthatatlanok, akik rossz fát tettek a tűzre, Trockij pedig áldozata egy csákánycsapásnak. Egyben értenek egyet: a nemzet valami meghaladott, elvetendő forma, ökörség ugyan, de lehet gyúrni, javítani, törölni belőle, és majd a társadalom színtelen, szagtalan osztályaiból valamit csinálni – egyenlőt, színeset, harmonikusat. (...)
Szabó Ervin a mi megközelítésünkben a nemzetet – jelen esetben a magyar nemzetet – mint létformát meghaladottnak, elvetendő társadalomszervező erőnek tartó, helyébe az osztályok forradalmi harcát fókuszba helyező művelt aktivista, aki ideológiai megfontolásokból széles körű művelődési hálózatot és népkönyvtárrendszert szervezett. Az ő személyét szeretnénk másféle, nemzeti és konzervatív oldalról is megvilágítani, és nyomatékosan felhívni arra a figyelmet, hogy a neomarxista történet- és társadalomtudományokon kívül is van élet. A nyomaték kedvéért javasoljuk, hogy 2010-ben érdemes lenne a kulturális igénytelenséget is szimbolizáló »anarcho-szindikalista gondolkodó« helyett a művelődés tárházát egy arra érdemesebb személyről elnevezni Budapesten.”