Egyenruhát az iskolákba!

„Most, hogy a Nemzeti Tanévnyitó után már Nemzeti Oktatás folyik az iskolákban, hadd járuljak hozzá egy igazán konzervatív javaslattal a hoffmanni reformokhoz: legyenek újra egyenruhák az iskolákban! Nem megijedni.

Gyerekkorom után újra eljutottam a Brit-szigetre, és ismét feltűntek azok a bizonyos jellegzetességek, amik Albiont olyan egyedivé és a magunkfajták számára vonzóvá teszik. Ezek közé tartoznak az iskolai egyenruhák is. Annak idején, angliai cserediákként egy szerényebb kisvárosi famíliánál laktunk, két fiúgyerek volt a háznál. Reggelente mi a kilencvenes évek elején szokásos edzőcipőben meg béna pulóverben indultunk az iskolabuszhoz, míg a család délutánonként egyébként suhogós melegítőben gameboyozó és videózó fiai jól szabott öltönyben és nyakkendőben feszítve sétáltak mellettünk. És persze a helyi kiscsajok is csinos szoknyában mentek az iskolába. Nem volt nagy dolog, de valahogy kissrácként is átéreztük, hogy itt bizony valamilyen hagyomány és intézmény össznépi tiszteletével állunk szemben. (...)

Nagy-Britanniában, ahol lecsúszottabb környékeken különösen elvadultak az iskolai közállapotok, maga a baloldali munkáspárti kormány vezetett be még tavaly szigorításokat az egyenruha terén - az akkori kulturális államtitkár szerint az old school öltözékek segíthetik helyreállítani az iskola megtépázott tekintélyét.

Magyarországon közmegegyezésnek tekinthető, hogy az elmúlt években sokat romlott a közoktatás színvonala. Nálunk jellemzően nincsenek egyenruhák (nem is tudom, vannak-e valahol). Tudom, az oktatás számos akut problémája fontosabb ennél. Magam előtt látom a munkahelyükért aggódó, sokat güriző tanárokat és a gyereknevelésben fáradozó szülőket, ahogy a fejüket fogják egy ilyen fölöslegesnek tűnő javaslat hallatán. Mégis, mégis úgy vélem, hogy az valahol javítani tudna a jelenlegi helyzeten. És persze nem az lenne a megoldás, hogy a kormányzat kötelezően írjon elő egységes ruházatot a diákoknak. Maguknak az iskolai közösségeknek (ha még léteznek ilyenek) kellene ráébredniük a lehetőségekre, nekik kellene (újra) felfedezni saját hagyományaikat, színeiket, címereiket, egyéb összetartó szimbólumaikat.”