„Most, hogy a Nemzeti Tanévnyitó után már Nemzeti Oktatás folyik az iskolákban, hadd járuljak hozzá egy igazán konzervatív javaslattal a hoffmanni reformokhoz: legyenek újra egyenruhák az iskolákban! Nem megijedni.
Gyerekkorom után újra eljutottam a Brit-szigetre, és ismét feltűntek azok a bizonyos jellegzetességek, amik Albiont olyan egyedivé és a magunkfajták számára vonzóvá teszik. Ezek közé tartoznak az iskolai egyenruhák is. Annak idején, angliai cserediákként egy szerényebb kisvárosi famíliánál laktunk, két fiúgyerek volt a háznál. Reggelente mi a kilencvenes évek elején szokásos edzőcipőben meg béna pulóverben indultunk az iskolabuszhoz, míg a család délutánonként egyébként suhogós melegítőben gameboyozó és videózó fiai jól szabott öltönyben és nyakkendőben feszítve sétáltak mellettünk. És persze a helyi kiscsajok is csinos szoknyában mentek az iskolába. Nem volt nagy dolog, de valahogy kissrácként is átéreztük, hogy itt bizony valamilyen hagyomány és intézmény össznépi tiszteletével állunk szemben. (...)