„A közoktatás (a minisztérium), olvassuk, tervezi a magyarok (is) lakta, határon túli területek meglátogatását iskolai kirándulásokon. Nagyon helyes. Ennek kevesen örülnek nálam jobban.
Gondolom, remélem: szellemileg, érzelmileg gondosan előkészítik ezeket az utazásokat; az indulás előtti hónapokban a tanárok, tanítók, diákok kezébe adnak jeles irodalmi műveket, bemutatnak nekik erdélyi ihletettségű zenei műveket, táncokat -- nemcsak magyarokat -- s fölkérnek tárgyilagos, igen felkészült történészeket és más szakembereket: tömören és olvasmányosan írják meg a diákoknak és pedagógusaiknak Erdély történetét, Trianon előtörténetét és történetét, ismertessék a lezajlott és fennforgó történelmi, népesedési, oktatási-iskolaügyi, könyvkiadói és más ide vágó vitákat, lehetőleg, ahol mód van rá, külföldi tekintélyekre is hivatkozva. (...)
Az iskolai kirándulásokkal aztán semmiképp se adjunk helyet saját szélsőségeseink sovén, politikailag már-már trágár nézetei, nyomtatványai kicsempészésének: ha ilyesmi megtörténne, dühítő ürügy lenne az iskolai kirándulások egész, fölemelő akciója ellehetetlenítésének, kompromittálásának.”