Antidemokratikus összefonódás?

„Egy fontos politikus minapi beszélgetésünkben pókhálóhoz hasonlította azt a gazdasági és politikai hatalmi rendszert, ami az igazán sikeres vezető politikusok körül kiépülhet. Sokáig kell szőni, vigyázni kell rá, de ha végre elkészül, szakítószilárdsága páratlan, az acélnak a háromszorosa  is lehet. Egy ilyen hálóban (nem feltétlenül zsákmányként…) mindenki ott van, aki számít, politikusok, gazdasági szereplők, más közéleti emberek, s ha – elnézést, de még pár pillanatig használom ezt a metaforát - nincsenek más életerős pókok a közelben, a felségterület szinte korlátlanul kiterjeszthető.

A magyar helyzet újdonsága, hogy jelen pillanatban csak egyetlen politikus rendelkezik ilyen kiépített hatalmi hálózattal. Nem mondom, hogy másoknak nincs képessége erre, de vagy még nem derült ki alkalmasságuk, vagy kivárnak, vagy amikor megpróbálták, valamit elhibáztak. A már sokszor tárgyalt aszimmetrikus politikai helyzet következménye, hogy ez a hatalmi központ ma szinte korlátlanul uralkodik politikai és gazdasági téren egyaránt. S ez mindaddig így is marad, amíg nem történnek olyan események, amelyek alkalmasak lehetnek a szakítószilárdság tesztelésére, és különösen addig, amíg belső vagy külső riválisai meg nem szerveződnek, érdemi kihívást nem jelentenek.

A demokrácia felszámolásáról azonban – s megítélésem szerint itt téved mindenki, aki ma farkast kiált - nem most kell beszélnünk, hanem akkor kellene, ha az ellenerők létrehozása olyan intézményi és személyi korlátokba ütközne, ami nem a pillanatnyi állapot okán, hanem megváltoztathatatlanul látszana betonba önteni a mostani helyzetet. Erről pedig szó sincs: érdemes tisztában lenni minden szereplőnek - mai nyerteseknek és veszteseknek egyaránt - azzal, hogy az ingát, amely kétségtelenül erősen kilengett, senki sem állította meg.”