„Révész Máriusz ma már nem tanár, hanem hivatásos politikus. Országgyűlési képviselő. Az, hogy kormánypárti, csak abból a szempontból érdekes, hogy kétharmad van mögötte, tehát minden törvényt meg tud változtatni, ha pártja egyetért vele. A 2006-os zavargásokban (itt mellőzném a forradalmi hevülethez hasonló kifejezések használatát, tekintve, hogy az elszenvedő csendes többség közé tartoztam, ennélfogva nem hatott át a hév, még ha az történetesen járt is) nem párt alapon vettek részt az emberek. Mind a rendőrök, mind a zavargók között voltak jobb- és baloldali érzelműek (ellentétben a hivatásos politikusokkal, ez azonban csak ide nem tartozó közbevetés: ha már ír az ember, ossza meg a gondolatait is, talán csak a hangokról nem érdemes itt számot adni), s a rend őreit a feladatuk elvégzése, valamint a több napos kialvatlanság és feszültség, az utcára vonulókat pedig egyre romló és úgyszintén egyre kilátástalanabb egzisztenciális helyzetük kovácsolta össze. Számomra mindkét csoport viselkedése érthető, együttesen alkotják a magyar néplélek egy szeletét. A többihez Révész Máriusz ugyanúgy hozzátesz valamit, mint én magam, vagy Ibolya néni, a szomszéd, aki pedánsan rendben tartja a kertjét és még Mütyikére is van gondja, aki egyébként kutya, továbbá szerintem Mihály, mert a Mütyike hülyeség. Nagyjából inkább pontos j-vel.
Nem igazán szerencsés, ha valamely vita eldöntését az érdekeltekre bízzák, s ez nemcsak általánosságban igaz, de arra az esetre is, ha parlamenti albizottság alakul a »2002-2010 közötti jogsértések vizsgálatára«. Az meg aztán különösen nem szerencsés, ha az érintett sértett (minden tekintetben az) kérdezőként van jelen egy ilyen munkacsoportban, ahelyett, hogy tanúként, konkrétan az események szemtanújaként osztaná meg a bizottsággal tapasztalatait. Ha pedig arra a következtetésre jut, és országgyűlési képviselői szájjal ki is mondja, hogy »ami akkor történt, több mint hiba, azoknak a rendőröknek, ügyészeknek, bíráknak, akik részt vettek a jogsértésekben, nincs helyük a rendőrségen, ügyészségen, bíróságon«, akkor az én olvasatomban baj van. Legalábbis valami nincs rendben egyes fejekben. Ilyenkor az ember megpróbálja helyreállítani gyönyörű képességünket. (...)
A matematika-fizika szakos tanár országgyűlési képviselő, ha végzettségénél fogva nem is, de a Parlamentben töltött 12 év tapasztalataiból tudhatná, hogy a bírói felelősség szabályai hogyan alakulnak – nemcsak nálunk, hanem valamennyi civilizált országban. Sehol sem úgy, hogy valamely politikus felszólítására bírák fejei hulljanak a porba, függetlenül attól, hogy a bírói pályaalkalmasság kérdésében bárminemű kompetenciával rendelkezik-e a megrendelő, ez ugyanis mindegy. Az nem mindegy, hogy a választópolgár azt látja-e, hogy ha a politika fütyül, a bírói kar táncra perdül. Tudniillik, ha igen, akkor szűnik meg igazán a jogbiztonság, mert nem lesz ember, aki ilyen bíróságokban megbízna.”