„Miközben a vendégek hallgatják a nemzet jövőjét meghatározó gondolatokat, az elnök hagymát pucol, szalonnát pirít, szeletel, dinsztel.
Nagyszerű, kivételesen erős gesztus ez, alighanem a legbátrabb és legkeményebb államfői szerepfelfogás a Magyar Köztársaság történetében, szinte biztosan újraértelmezi a köztársasági elnök pozícióját a hatalmi struktúrában. Török Gábor legyen a talpán, aki kibogozza a kötcsei lecsó jelentőségét.
Nehéz megérteni, miért gúnyolódnak megint a nemzeti együttműködésen kívül rekedt szerencsétlenek, hiszen az európai demokráciákban bevett szokás a közjogi méltóságok ház körüli adómentes foglalkoztatása. Ha vendégek érkeznek David Cameronhoz, gyakran áthívja segíteni II. Erzsébetet: állítólag isteni zserbója van, és ördögi ügyességgel mosogat. Ha Merkeléknél grillre ugrik néhány bratwurst, Christian Wulfnak már szólni sem kell, jön azonnal, beállítja a sörcsapot, bambuszfáklyákat gyújt, lampionokat akasztgat, és segít kihordani a székeket a kertbe.
Nincs kétségünk afelől, hogy a nemzet közép- és hoszszú távú sorsa szempontjából kinek a kötcsei tevékenysége hasznosabb. Schmitt Pál lecsóját nem homályosíthatja el percemberkék fröcsögése.”