„A legutóbbi szlovák választások furcsa helyzetet teremtettek: kormánypárt lett egy szlovákokból és magyarokból álló párt, a Híd-Most. Éppen ezért a Dálesz elnöke, a kassai Krivánszky Miklós udvarias levelet intézett a pártelnök Bugár Bélához, miszerint még mindig vannak a Felvidéken olyanok, akik a több mint fél évszázados sérelmeket nem akarják elfelejteni. „Önt történelmi felelősség terheli, amiért eddig semmi sem történt a Csehországba hurcoltak érdekében, dacára annak, hogy már a Cseh Köztársaság is Jiri Paroubek, volt miniszterelnök jóvoltából megkövette a kényszermunka áldozatait, amit Sólyom László (akkori) magyar államfő prágai látogatása alkalmával hivatalosan meg is köszönt. Amennyiben Ön valóban sorsközösséget érez hazánk magyar ajkú állampolgáraival, feltételezzük, ezt a kérdést a kormány elé terjeszti, és megfelelő megoldást eszközöl ki.”
Szkeptikus vagyok. Húsz éve ismerem a felvidéki magyar politikusokat, Bugár pedig a nagy túlélők közé tartozik. Talán még új pártja, a Híd ötletét is az egyszázalékos kis értelmiségi párttól, a Szlovákia Régiói Párttól vette. Csakhogy annak elnöke, Vladimir Ponicky – aki kiválóan beszél magyarul – komolyabban veszi a kisebbségi kérdést, mint ő. Az igazán »politikus« magatartás viszont Bugáré: az okos kisebbségi ne csináljon semmit, amit kap, az viszont ajándék.”