Halmozd a tőkét, ne siránkozz!

„Az államtól való elszakadás nem teljesen ugyanaz, mint a kisebb állam elmélete. Nem arról van szó, hogy az állam ab ovo rossz gazda, és adja el az utolsó vízmű-telepet is, hanem arról, hogy túl sok minden függ az államtól, aminek nem kellene, és ez egészségtelen viszonyokat alakít ki a kultúrában, a szellemi életben, de a gazdaságban és a tágabb értelemben vett közéletben is.

Az államtól való elszakadás ráadásul nem csak a liberálisok kedvelt államelméleteivel párosítható, hanem a jobboldalon is sokat emlegetett, vágyott és idealizált polgárosodás alapeleme is.

A polgár ugyanis egyáltalán nem az, aki Tormay Cécile-t olvas, Erdélybe jár, utálja a komcsikat, lenézi a jobbikosokat és a Fideszre szavaz. A polgár az, aki önálló személyiség, önálló gondolatokkal és koherens világképpel, aki képes kezdeményezni, kiállni dolgok mellett és ellen, aki nem zabál be ész nélkül mindenféle politikai ideológiát – a sajátját se -, főleg nem a szélsőségeket, és az élete nem négyéves ellenzék-kormánypárt ciklusokra tagolódik.

A polgárt ezért nem lehet kötélen rángatni, bármit lenyeletni vele, nem hagyja, hogy csak úgy kitúrják a pozíciójából és bármilyen indokkal kizsebeljék. És nem hagyja, hogy a polgártársaival is ezt tegyék, attól függetlenül, hogy azok táncházba, vagy performance-fesztiválra járnak-e. És itt zárul a kör – a polgár az is, aki áldoz a pénzéből a táncházra és a performance fesztiválra, akár szimpla nézőként, akár támogatóként.

Polgárságot pedig máshogy nem lehet "teremteni", mint minél nagyobb szellemi és vagyoni függetlenséggel. Keserves lesz, de le kell végre szakadni az államról, és önállóvá kell válni, akinek amennyire az adott helyzetben lehetséges.”