„A közigazgatásba (...) gond nélkül áramolhatnak be a kormánypárt kinevezettjei, még törvényt is hoztak arról, hogy indoklás nélkül ki lehet szórni az eddigi tisztviselőket.
Nem kívánok sipítozni, hogy itt a demokrácia vége, de mostanra egy sor olyan történet jutott a fülembe, amely bizony aláhúzza: igaza volt Sólyom Lászlónak, amikor a törvényt visszaküldte a parlamentnek. Nem csak arról van szó, hogy sok évtizedes munkaviszony után ahelyett, hogy nagy virágcsokorral (és mondjuk valami állami kitüntetéssel, augusztus 20-án) köszönnék meg az áldozatos munkát, egy papírfecnin közlik korábbi, politikához nem kötődő vezetőkkel, hogy holnaptól pá. Embertelen, de végül is az új vezetés tudja, kivel akar dolgozni, joga - most már - ehhez is van. Más kérdés, hogy a módszer visszaüt: jó néhány esetben lelkes Fidesz-szavazó volt az egyik napról a másikra állás nélkül maradt közszolga. Nyilván már nem annyira lelkes.
Az egyéni sérelmeknél viszont nagyobb gond, hogy a törvény megágyazhat a korrupciónak. Az a köztisztviselő ugyanis, aki mondjuk látja, hogy hivatala jogellenesen rúg ki bedolgozó cégeket és szerződik másokkal közbeszerzés nélkül, ám feladatánál fogva köteles ellenjegyezni a vezető döntését, csapdában találja magát. Ha nem jegyzi ellen, indoklás nélkül ki lehet penderíteni, aztán majd jön más, aki szignálja a papírt. Ha aláírja, részesévé válik az akciónak. Tízből kilencen nyilván aláírnak ilyenkor, hogy megtarthassák az állásukat, úgyhogy a baráti cégek akadálymentes tollasodása biztosított - közforintokból.”