„Próbálták már az őszibarack krémlevest tojássárgájával selymesebbé tenni? Vagy mondjuk a gyorsan sütött csirkemell szeleteket egy kevés pestoval megkenni? De nem folytatom, mert nem a főzésről akarok írni annak ellenére sem, hogy Kötcsén minden nap főzök, esetenként kétszer is, nem egyszer négy-öt fogást is készítve. Üdítő elfoglaltság. (...)
Nem szégyellem, hogy sokat tanultam Kötcsén. Mégis csak ez az első falu életemben, ahol tartósabban is élek. A falu elevenebben éli történelmét, családjainak múltját, mint a város. Az emberi történetek jobban láthatóak, jobban szem előtt vannak, gyorsabban kiderül, hogy ki kicsoda. A szorosabb emberi kapcsolatok sok mindentől védenek és nagyszerű örömök forrásai is, ezzel együtt a falu sérülékenyebb. Mert kevés jövedelme van, mert kevés a munkahely, mert sok helyen dolgozni, tanulni is máshova járnak az emberek, mert nincs tartalék, mert saját bevétel helyett nagyrészt támogatásból élnek. Vigyázni kell a falvakra, még akkor is, ha egy sor dolog biztosan nem menthető meg. De ez már politika, és nem arról akartam ma írni.
Tavaly ősz óta sok fát és virágot ültettünk. Ősszel lesz sok almánk, és majd itt kóstoljuk meg az idei újbort. Nem vagyunk még itt egy éve sem, de egy kicsit már kötcseiek lettünk. Örülök, hogy így történt.”