„Próbálták már az őszibarack krémlevest tojássárgájával selymesebbé tenni? Vagy mondjuk a gyorsan sütött csirkemell szeleteket egy kevés pestoval megkenni? De nem folytatom, mert nem a főzésről akarok írni annak ellenére sem, hogy Kötcsén minden nap főzök, esetenként kétszer is, nem egyszer négy-öt fogást is készítve. Üdítő elfoglaltság. (...)
Nem szégyellem, hogy sokat tanultam Kötcsén. Mégis csak ez az első falu életemben, ahol tartósabban is élek. A falu elevenebben éli történelmét, családjainak múltját, mint a város. Az emberi történetek jobban láthatóak, jobban szem előtt vannak, gyorsabban kiderül, hogy ki kicsoda. A szorosabb emberi kapcsolatok sok mindentől védenek és nagyszerű örömök forrásai is, ezzel együtt a falu sérülékenyebb. Mert kevés jövedelme van, mert kevés a munkahely, mert sok helyen dolgozni, tanulni is máshova járnak az emberek, mert nincs tartalék, mert saját bevétel helyett nagyrészt támogatásból élnek. Vigyázni kell a falvakra, még akkor is, ha egy sor dolog biztosan nem menthető meg. De ez már politika, és nem arról akartam ma írni.