„Tudunk róla, de mégis, újból és újból megdöbbent, letaglóz. Hallottuk, olvastuk, láttuk a televízióban, hogy a világ tele van dühöngő őrültekkel. Beteg, elmeháborodott emberekkel, akik sok-sok évig látszólag beilleszkednek a társadalomba, aztán egy nap kiderül róluk: veszélyesek ránk, a többiekre nézve.
Tudunk róluk, de valamiért sikerül elhitetnünk magunkkal, hogy ezek az események, ezek a személyek távol vannak tőlünk. Mintha lenne egy veszélyes, félelmetes világ, és egy másik: a mi megszokott, otthonos kis zugunk, tele ismerősökkel, és többé-kevésbé beszámítható, jószándékú, vagy legalábbis közömbös ismeretlenekkel. Nem tökéletes ugyan ez a saját, általunk teremtett-képzelt világ, de mégis. Élhető, és nincs benne öncélú gonoszság és kegyetlenség. Aztán egy nap kiderült, ebbe a rendszerbe is csúszhat hiba.”