„Mint ismeretes, az Apáczai Közalapítvány műhelyéből törvénytervezet került ki, amely többek között azt szorgalmazza, hogy a magyarországi sulisok empirikus tapasztalatokat is szerezzenek a »határon túl élő magyarok« szócikkel kapcsolatban. Vagyis: lássanak például székelyt, igyanak forrásból borvizet, barangoljanak hargitai fenyves erdőt és borzongjanak egyet azon, hogy medve van next door. Ismerkedjenek, barátkozzanak és égessenek be mentális térképükbe egy-két pannon határkontúron kívüli magyar települést is.
Azokban az erdélyi körökben, amelyekben otthon érzem magam, a reakció szinte kizárólag elutasító volt. Az argumentációban három érv keveredett:
1. nem akarunk részesei lenni a magyar kormánypárt kulturális forradalmának;