„Számomra ez az egész történet bűzlik. Először is: némi huzavona után a katonai elhárítás elismerte ugyan, hogy Cs. István egy időben az ő emberük volt, de siettek hozzátenni, hogy a romagyilkosságok idején már nem dolgozott nekik. Akkor miért is találkozott Cs. Istvánnal a biztonsági hivatal tartótisztje a tiszalöki gyilkosság után? Az eddig megjelent - és a hatóságok által nem cáfolt - nyilatkozatokból az derül ki, hogy Cs. valamikor 2004-2005 táján parancsot kapott, hogy épüljön be azokba a körökbe, amelyekben mások mellett a K. testvérek is megfordultak. Azt Cs. nyilvánosságra hozott vallomásából tudjuk, hogy 2006 őszén jelentett a KBH-nak K. Istvánról. Később Koszovóba ment külszolgálatra, majd hazatérése után egy évvel egészségi okok miatt leszerelt. Legalábbis ő ezt mondja, és ezt a verziót erősíti a KBH, illetve a Honvédelmi Minisztérium is azzal, hogy múlt időben beszélnek a Cs.-vel fenntartott kapcsolatukról. Csakhogy, a titkosszolgálatoktól nem lehet csak úgy leszerelni. Ha a KBH elégedett volt Cs. munkájával, akkor leszerelése után a tartótisztje egyszerűen átadhatta őt a Nemzetbiztonsági Hivatalnak (NBH). Megszervezhetett egy hármas találkozót, ahol bemutatta neki az NBH-s tartótisztjét, és jó napot.
- Ön szerint ez történt?
- Majdnem biztos vagyok benne. Persze erre a kérdésre pontos választ csak az NBH illetékeseitől, vagy egy esetleges vizsgálatot követően a katonai ügyészségtől kaphatunk. Azonban, ha időrendbe rakjuk az eseményeket, nem is igazán juthatunk más következtetésre. Emlékezzünk csak: a Nemzetbiztonsági Hivatal debreceni kirendeltsége 2008 tavaszán engedélyt kért a K.-testvérek és a környezetükben még néhány más személy telefonjának a lehallgatására. Vajon ki vagy mely szervezet hívta fel a debreceniek figyelmét erre a csoportra? Az előzmények ismeretében nekem volna erre egy tippem. Kíváncsi lennék továbbá arra is, hogy miért pont a tiszalöki eset után lépett kapcsolatba egykori KBH-s összekötője Cs. István-nal.
- Felteszem, erre is van egy tippje.