„Új nevet tanultunk meg a napokban: előbukkant az ismeretlenség mitológiai ködéből Pataky Péter. Róla azt kell tudni – nagyjából két hete –, hogy az MSZOSZ elnökeként elkötelezett harcosa a munkásérdekeknek. Fájdalom azonban, Pataky szakszervezetis csak mostanában pattant elő teljes fegyverzetben, szülőatyja, a legnagyobb ellenzéki párt fejéből.
A vörös Zeusznak eddig nagyobb baja is volt a szakszervezeti mozgalom fellármázásánál, most azonban Pataky-Pallasz Athéné személyében végre megtaláltak a megfelelő olümposzit a megfelelő feladatra. (...)
Pataky Péterék rendkívül önérzetesen most azt kifogásolják, hogy a kormány egy tollvonással megszüntette a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványt. Pedig ez helyes és szükséges lépés volt. Ne is a tényeket idézzük, inkább a századfordulós munkások kedvenc lapját, a Népszavát, pontosabban annak vitriolos című írását – »Szó nélkül elvenné a dolgozók vagyonát a Fidesz« – hogy pontosan lássuk a szakszervezeti biznisz mibenlétét: »(a szakszervezetek) felháborodása nem véletlen. A hat konföderáció ugyanis a munkavállalói ingatlanvagyonnal szállt be az 1992-ben létrehozott szervezetbe.«
Mi egy kissé másképp látjuk a történetet. Szerintünk ugyanis nem a Fidesz, hanem a kommunisták vették el a dolgozók vagyonát, ráadásul több ízben. Az utolsó, úgynevezett spontán privatizációban a szakszervezeti mozgalom élelmesebb tagjai szépen kikerekítették maguknak a jobbik részt a vagyonból: megszerezték és saját bizniszre bocsátották a »dolgozók« üdülőit, ingatlanjait. Bár mindeközben ment a nagy parasztvakítás demokráciáról, érdekvédelemről, a balatoni településeken élők és nyaralók döbbenten látták, hogyan tollasodnak meg a tegnapi csinovnyikok, a tolvaj, hazug kommunista nómenklatúra tagjai. Állami és szakszervezeti üdülők tucatjait említhetném, amelyeket költségvetési pénzből látványosan felújítottak, majd menő szállodává alakítottak – immáron magánkézben.”