ÚMŐ – hideget, meleget

„Nagy hiba volna, ha a finnugor-ellenes eszméket egységes rendszer részeként látnánk. Az egyetlen, ami összeköti őket, az valaminek – ez esetben magyar nyelv finnugor nyelvcsaládba való besorolásának – tagadása. Lehetséges tisztességes, előfeltevés és hátsó szándék nélküli tagadó álláspont; akár tudományos, akár fantaszta elmével kimunkálva. S utóbbi kategóriákon belül léteznek figyelemre méltó és unalmas eszmék, szövegek. De mind unalmas, ami hamis, szándékoltan az, hamisított. Unalmasak a nyögvenyelős tévelygések és az alamuszi ámítások.

Azaz nem; azaz csak az őstörténet szempontjából –, de igenis tanulságosak a mindenkori kortörténet mércéjével megmérve. Mert miért is jött létre a Bach-korszakban – nem csekély előzmények nyomán –, a »debreceni történeti iskola«, milyen szerepe lehetett a saját korában is kétségtelenül hibásnak ítélhető történeti/őstörténeti állításoknak azon setét időszakban? Jó? Rossz? »Haladó”? »Visszavető«? Tudjuk? Ki tudja? Vizsgáljuk? Vizsgáljuk! A mából.

Mert fújhatnak rám hideget, meleget, egy őstörténeti elméletben legalább akkora szerepe van annak a korszak, amelyben született; mint amelyikről szól.

De ha már fújnak rám, – hideget tessék! Ebben a forró időben abba is hagyom az elmélkedést, míg friss fuvalom nem érkezik.”