„No pasaran! Nagyjából ez az üzenetem a Fidesznek és fővárosi főjelöltjének. Meggyőződésem, hogy Budapest bármennyire is részese volt a tavaszi orbánista tarolásnak, habár a legkevésbé lelkes részese, mégis... Egy világváros nem könnyen mond le történelmi hagyományairól, még akkor sem, ha pillanatnyilag nem nagy divat a vörös.
Tarlós nem túlzottan komoly ajánlat egy büszke városnak. A főpolgármester ugyanis nem városüzemeltető, hanem szimbólum, és hát nehezen tudnám elképzelni azt a lelkesedést, amelynek szárnyán a budapesti csecsemőktől az aggastyánokig mindenki csettintgetne, hogy igen, ez a Tarlós, ez aztán....
Persze most lehet zúgolódni, hogy no de a többi jelölttel mi van? Nyilván ezen is lehet hosszasan mélázgatni, ugyanakkor az is tény, hogy a politikai mezőben Budapest könnyebben választ nem-Fidesz jelöltet, mint fordítva. Ráadásul ezek a választások nem ma lesznek, hanem októberben. Addig pedig...
Addig pedig beérik, konkrétabban megrohad a narancs. Az adott penészgombától ugyan nem ér a fülig a szám, minthogy magam is a devizahitelesek táborában nézegetem dülledt szemekkel a törlesztőrészletről szóló tájékoztató levelet. Közgazdászként meg az a sejtésem, hogy a szemgolyóim augusztusban és szeptemberben még fognak előre dülledni egy-egy centit. (...)
Budapest lesz az, amelyik legelsőként fog rádöbbenni a kormányzati csalásokra és ezek kártékonyságára, s minthogy arányaiban is itt van a legtöbb devizahiteles, továbbá az árfolyamoknak kitett vállalkozás (továbbá pénzintézet, de ez egy külön fejezet), ezért nem csak képes, de hajlandó is lesz leadni egy maflást a semmire is öntelt kormányzatnak.”