Schmitt, a megfelelő ember

„Schmitt a szociknak elmondta, Sólyomhoz hasonlóan ő is visszadobta volna a kormánytisztviselők indoklás nélküli elküldését, éspedig ugyanazzal az indoklással; bár arról már elfeledkezett, hogy a parlamenti többséggel együtt másodszorra már ő is megszavazta a jogszabályt. A Fidesz–KDNP frakciószövetség előtt közölte: az új alkotmánynak olyannak kell lennie, hogy akár az Aranybullával, sőt, egyenesen a vérszerződéssel is össze lehessen vetni. Mást nem nagyon mondott alkotmányos elvárásairól, de még az adórendszerről vagy a készülő médiaszabályzásról sem volt álláspontja. Annyit azért közölt, hogy a pozícióhoz illő pártsemlegessége »egy idő után bekövetkezik«, elvégre muszáj neki, hiszen ha az alkotmány előírja, be is fog következni, magától mintegy, nyilván.

Addig talán a feledés homályába vész, hogy az emberek embere 2002-ben a függetlenségét »felajánlotta a Fidesznek«, amely őt főpolgármesternek jelölte, majd 2005. március 15-én már bocskaiba öltözve nemzetárulózta a Gyurcsány-kormányt. Rég volt, tán igaz se volt. Ettől függetlenül, kis idő múlva már újra pártsemleges lesz, emberek közé megy, mindenkivel mindenről konzultálni fog, megtanul motornak lenni, és remekül reprezentálja majd külföldön azt, amit ő Magyarországnak gondol.

Nagy József írásában Schmitt »fogadalmát« idézi:  »Hatvanéves koromban három dolgot megfogadtam. Mostantól kezdve csak és kizárólag jó bort fogok inni, kerül, amibe kerül; csak és kizárólag egyetlen főnököm lesz az életben: Orbán Viktort, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnökét elismerem vezetőnek, de elnökhelyettesi munkámat is fizetség nélkül végzem; igyekszem magam, amennyire lehet, függetleníteni mindenkitől, tehát nem lesz fölöttem senki, csak a jóisten; és lehetőleg mindig igazat fogok mondani.«”