Csak lassítani

„A becslések szerint négy-öt év múlva az Atlanti-óceán holt tenger lesz. A napi hírek azonban leginkább a Mexikói-öbölbe ömlő olajról és annak megfékezéséről szólnak. Legutóbb, mint hírlik, olajfogó sapkát helyeztek üzembe, de csak azért, hogy ne legyen túl izgatott a világ, ha már el kell pusztulnia.

Amikor Csernobilban fölrobbant a cucc, akkor is azért nem mondta be a rádió, nehogy kitörjön a pánik. És valóban, nem is tört ki: a nép halál nyugodtan korzózott a radioaktív pernyében, sütkérezett az ég infravörösében.

Meg beszélnek arról is, hogy majd lepermetezik valami szerrel az óceánt, amitől az olaj lesüllyed a fenékre. És ott lep be mindent. Gratulálok, a tudósoknak és a politikusoknak megint sikerült nagyon hosszú távon gondolkodniuk.

Tegnap egy régi barátnémmal beszélgettem. Két gyereke van, nekem egy. A Föld jövőjén merengve arra jutottunk, hogy semmi értelme a szaporodásnak. Másrészt viszont a gyerek az ember életének főműve. Az ész azt mondja, hogy mindenki hülye, aki gyereket nemz, a szív azt mondja, hogy mindenki hülye, aki ezt elhiszi. Az ellentmondás föloldhatatlan. Én sem fogom most föloldani. Ha hívő lennék, az abszurdumok rajongója, akkor azt mondanám: minél reménytelenebb a helyzet, annál érdemesebb gyereket nemzeni.”