„Azt hihettük, ez az a pillanat, amikor Európa bátor lehet. Végül is a lisszaboni szerződés érvényes. Feláll az Európai Külügyi Szolgálat is – néhány nagy tagállam mégis úgy döntött, kockára teszi az európai külpolitika legsikeresebb elemének, a bővítésnek a hitelét. Valamiért úgy vélik, hogy a rossz kölcsönök, az ingatlanpiaci buborék problémái, a megegyezés nehézségei, Európa ügye iránti lelkesedés hiánya mind-mind a bővítés számlájára írható, az Európával kapcsolatos aggodalmakra pedig az a megfelelő válasz: az EU megszegi a majd tíz éve, a zágrábi csúcsértekezleten a délkelet-európai tagjelölteknek és potenciális tagjelölteknek tett ígéretét. Legfőbb ideje, hogy az EU új tagállamai hallassák a hangjukat ebben az ügyben.
A pozsonyi, prágai, budapesti és varsói vezetők – akik július 19-én találkoznak a Visegrádi Négyek csúcsértekezletén Budapesten, hogy megvitassák közös ügyeiket – tisztában vannak vele, hogy a bővítés milyen hatékony eszköz az EU befolyásának növelésére. Persze csak addig, amíg a fölvételre vonatkozó ígéretek valósak és hihetők, a feltételek pedig tisztességesek. Azt is tudják, hogy a bővítés erősíti az EU-t, és a közösség súlyos gondjai nem a bővítésből fakadnak.
Akik a bővítés barátainak mondják magukat, azok is újabb és újabb akadályokat gördítenek az útjába. Van öt tagállam, Spanyolország, Görögország, Románia és Szlovákia, melyek nem hajlandók elismerni Koszovó függetlenségét. Ezzel egyrészt felszámolják Koszovó csatlakozásának perspektíváját, másrészt jelentősen megnehezítik Szerbia felvételét is. Macedónia csatlakozási tárgyalásainak megkezdését Görögország blokkolja, kifogásolva az ország alkotmányos nevét. Az Egyesült Királyság – egy másik »bővítésbarát« ország – ellenzi Bosznia nemzetközi protektorátusának megszüntetését, amivel a távoli jövőbe tolja Szarajevó kilátásait a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A támogatás rendületlen híveként számon tartott Szlovénia lehetőségeit pedig beszűkítették területi vitái Horvátországgal.