„Ahogy kijött a börtönből (ahová egyebek között adócsalás miatt került), megrázta magát és feltámadt, mint a Phoenix-madár. A tehetség eget kér! Néhány évvel ezelőtt raktáráruházat nyitott a solti főút mentén, ahol bőrkabátokat, zakókat, öltönyöket, női ruhákat és fehérneműket halmozott fel új vevőit vidítva. Sorakoztak ott még Stadler fotójával ellátott mosóporok, mosogatószerek, vízkőoldók és WC-tisztítók is, s ládaszám állt a sör, amelynek címkéjéről Józsi képmása nézett biztatón a szomjas vásárlókra.
És jöttek a vásárlók Soltról, Akasztóról, Kecskemétről. Angliából, Németországból, Oroszországból! Voltak, akik csak meg akarták bámulni a talpra állt embert, aki lefogyott és lilásrózsaszínre festett irodából, óriási fotelekből irányította az egyre szerteágazóbb forgalmat. Ruhát tervezett (?!) és gyártatott, maga volt az eladó és a pénztáros, az átvett pénzt sokak meghökkenésére az az inge zsebébe gyűrte. (...)
Egy nyárfát dédelgetett boldogan. Oda, a helyére álmodta gyönyörű áruházát. Ha hagyták volna - és nem dugják dutyiba - már rég messzebb tartana, mondta. Hogy újra gazdag, az még semmi! Nézzük meg, mi lesz pár év múlva.