„Az egész UD Zrt.-ügy a sietség miatt vált silány produkcióvá. Ha több idejük lett volna, ha a Beteg Elme hatalma nem recseg-ropog más okok miatt, s ha nem közeledik vészesen az MDF-elnök-választás, nem hagynak nyomot. Az a motívum azonban, hogy a lemez – idézem a főügyészi közleményt –»ismeretlen körülmények között« jutott Dávid birtokába, további kérdéseket vetett fel, és végső soron a mostani eljárás alapját is ez szolgáltatta.
Miután a Beteg Elme lebecsülte a magyar igazságszolgáltatást és politikai ellenfeleit, nem törődött a hátrahagyott nyomokkal. Szilvásyval azt már nem gondolták végig, hogy a nyilvánvalóan titkosszolgálati hangfelvételnek milyen eredetet kreálnak: így aztán maradt a dajkamese, amely szerint Dávid »csak úgy« a birtokába jutott az állítólagos bizonyítéknak, talán befújta hozzá az esti szellő.
Ha ezt jobban elrendezik, nincs eljárás. Akkor ma nem mondja ki nyíltan a főügyészség Tóth Károlyról, hogy „ (...) arra hívta fel, illetve bírta rá Szilvásy György polgári titkosszolgálatokat irányító minisztert, hogy a bizottság tagjainak bocsássa rendelkezésére a Nemzetbiztonsági Hivatal UD Zrt.-vel kapcsolatos, titkos információgyűjtésen alapuló feljelentéséhez mellékelt telefonbeszélgetésének adatait.”
Vagyis Tóth Károly és – ezt már mi mondjuk – a Hálózat, amelynek ő is, Szilvásy is tagja, törvényt sértve, politikai célra használta fel a nemzeti titkosszolgálatot. És ez még csak a kezdet, reméljük, a Beteg Elme többször is hibázott, hagyott hátra további nyomot.”