Miért lettem ronin? - Nyílt levél a Barikád szerkesztőinek

„Felmerült, hogy Vona Gábor részt vesz egy szerkesztőségin és vázolja az elkövetkezendő időket és feladatokat. Keserédes érzések kavarogtak bennem ennek hallatán, hiszen reméltük: végre kiderül, hogy mi is lesz a várakozás eredménye. Viszont ez újabb kérdést generált: vajon mi lesz a beszélgetés vége? Így is lett, Gábort szerkesztői ülésre vártuk. Odafelé menet végső latolgatásba bocsátkoztam. Mérlegeltem a helyzetem, hogy két ember kivételével én vagyok a lapnál legrégebben, írásaim jó visszhanggal kerültek be a köztudatba, hűségemet bizonyítottam, még kopogtatócédulát is gyűjtöttem a legutóbbi két kampány alatt. A szerkesztőségin Gábor belekezdett mondókájába, röviden értékelte a választási eredményt, elmondta, mire készülnek, de lényegi dolgokat nem említett. Fél óra bevezetés után, miután a támogatókat emlegette, és az irántuk érzett háláját ecsetelte, látszólag is erről asszociálva közölte, hogy „ja, egyébként köszönöm mindenkinek a munkát, majd egy kötetlen beszélgetés formájában kifújjuk a gőzt". Ott voltatok. Kiveséztük, hogy mi legyen a továbbiakban a lappal, jöttek is a nagy ötletek. Végül, de annál hatásosabban rátértünk a mindenki által hónapok óta taglalt kérdéshez. Ám a vártakkal ellentétben Gábor azt közölte, hogy a pártnak nincs pénze, nem fognak tudni felvenni csak kevés embert, másokat pedig csak számlaadás mellett tudnak majd foglalkoztatni. Mivel Vona ott és akkor személyiségi okokra hivatkozva nem mondta el, hogy kiket vesznek fel, kiket tesznek a frakcióhoz (mert ekkor még ez a verzió is élt) és kiket kérnek számlaadásra külsősként, annyiban maradtunk, hogy aznap este e-mailben mindenki megkapja a választ. E forma számomra önmagában is furcsa volt, nem tudom, nektek mi volt a benyomásotok ezzel kapcsolatban. De tegyük fel, hogy valakiket meg akartak fedni, megkérni, hogy másképp dolgozzon, stb.

Aznap este nem kaptunk levelet. Senki. Pedig nem kis volumenű kérdésről volt szó, és nekem személy szerint baromi rosszul esett, hogy közel egy hét után sem méltatott válaszra minket az elnök úr. Végül egy héttel később, mikor már a várakozás legyalulta az idegeimet, e-mail érkezett. Az üzenet pedig így hangzott:

»Kedves Dani! A múlt hétre ígért, a Barikád újsággal kapcsolatos tájékoztatást szeretném ezúton irányodba megtenni. A lap jelenlegi helyzetében nem tudunk a számodra lehetőséget biztosítani, mint munkatárs. A jövőben minden bizonnyal még számtalan olyan feladat várhat ránk, amelynek során együtt tudunk majd dolgozni, de a Barikád újság szerkesztőinek, újságíróinak számát karcsúsítani voltunk kénytelenek. Kérjük megértésedet, és kérem, hogy ez ügyben se Pörzse Sándort, se mást ne keress, mert ez nem az ő, hanem a tulajdonosok döntése volt. A függőben lévő, kifizetésre váró pénzeket természetesen kifizetjük a számodra. Szebb jövőt! Vona Gábor«

Hogy ekkor mit éreztem, most nem ecsetelném, hosszú ez a levél így is. De talán joggal hívhatom fel a figyelmet a levél végére odabiggyesztett „szebb jövőt" iróniájára. A lényeg: tudomásul vettem a vezetőség döntését. Nem akarok már visszamenni, áthelyeződni, még úgy sem, ha hívnának, hiszen ez az eset olyan dolgokra ébresztett rá, naivitásomból úgy rázott fel, hogy ne tovább. Sajnos jónak vélt empátiám ellenére rá kellett döbbennem, hogy mennyiben túlértékeltem bizonyos kapcsolatokat és mennyire balga voltam a helyzet megítélésében. De felteszem nektek a kérdést, hogy szerintetek, hogy fog tovább működni így bármi is? Persze nem pótolhatatlan zsenimre gondolok, hanem arra, hogy miután a szerkesztőség felét, akik hozzám hasonlóan hitből, elvhűségből és bajtársiasságból dolgoztak, s helyettük a suttyomban, protekcióval bekerített iparosokat vettétek fel fizetésre, velük fogjátok csinálni a lapot, úgy, hogy közel tizenöten is kevesen voltunk? Lévén, hogy azóta sem hívott senki a vezetőségből (miért is tették volna a barátságon kívül), nincs teljes képem az új helyzetről, de a legutóbbi címlap kapcsán, ha jól sejtem a szerkesztőség létszáma megint csak apadt. Kérdezem én, hogy szerintetek ebben hol a logika? Létrehozni egy lapot egy valag pénzből és utána ledózerolni az egészet saját kezűleg? Mert azt ugye egyikőtök sem gondolja komolyan, hogy egy hetilapot öt-hat emberrel el lehet vinni? Hacsak úgy nem, hogy a honlapról másoljátok be a cikkeket a lapba, ahogy azt a radikális elődök tették annak idején. Nem hiszem el, hogy komolyan gondoljátok, hogy azzal az irányvonallal, amit eddig követtünk, a Turulmadár büszke rivallásával és a Kárpátok szent bércei mögül halkan síró tárogató históriájával, meg hős Botond szent és magasztos cselekedeteivel bárkit is el fogunk érni a foghiányos Kossuth téri mammereken kívül. Részemről az új és fiatal szavazók megnyerése és a színvonal hozatala tűnik logikusnak, akiket viszont finoman szólva sem érdekelnek Bors vezér kalandjai ebben a formában. Egyszóval nem értem ennek a döntésnek az üzleti részét, nem értem miért jó, ha a Jobbik sajtó nélkül marad? Ráadásul ahogy hallom éppen most akartok indítani egy ingyenes, Helyi Téma szerű hetilapot. Ki a frász fogja azt írni? Aktivisták, akik benzint hugyoznak a gyönyörtől, hogy egy official Jobbik lapba írhatnak, amit viszont nem tudnak? Aztán ha megunják, lecserélitek őket? Aligha tartható állapot ez, vessetek csak egy pillantást a vidéki alapszervezetekre, akiket a párt ugyanezen elv mentén kezel. Hosszú hónapokig, zsebből fizették az ingyenes szórólapokat, a heti, de leginkább havi újságokat, egy bála pénzt beleöltek, s ezek ellentételezései legjobb tudomásom szerint eddig sem kerültek napirendre. Azt pedig senki ne higgye, hogy a vidékiek nem fognak fellázadni hónapokon belül, ha látják, itt Budapesten micsoda jóság van, őket pedig senki le se szarja.”