„Megszokhattuk volna, hogy az embergyalázás és a hazudozás - tisztelet a kivételnek - a jobb- szélsőjobb sajtó olyan velejárója, mint a levegőnek az oxigén. (...)
Torkos Matild csak a 2006-os »terrorvilágot« ismeri, és egyenirányított otrombaságában van orcája azt kérdeni, hogy az értelmiségi tiltakozók közül »hol volt« mondjuk Kenedi János, Konrád György, Mécs Imre, Heller Ágnes. Ezt merészeli egy jobboldali papírnyűvő kérdezni Mécs Imrétől, akit az '56 után halálraítéltek és hónapokon keresztül várta cellájában a hóhér érkezését? (...) Jobboldali szájtépő urak és hölgyek! Képességükből csak arra futja, mint Torkosnak, aki Heller Ágnest a különben világszerte elismert filozófus - nála »véreskezű«- Lukács tanítványának és szellemi örökösének nevezi, a minden kultúrnyelven olvasható Konrádról annyi a mondanivalója, hogy »a kenderszármazékok liberalizációjában« vélte felfedezni a demokrácia fejlődését. Hát rajta! Csak gyalázzák szellemi életünk kiválóságait, magyarságunk képviselőit, akik persze amúgy is megszokták, hogy szélsőbalról ütik-vágják, a mocskosszájú szélsőjobbról meg piszkolják őket. De nyugalom: ezer oldal Magyar Nemzet és százezer szerencsétlen Matildka is kevés ahhoz, hogy ezeket a köztársaságunk büszkeségére szolgáló embereket - akik ugyanúgy felléptek a Kádár-rendszerrel szemben, mint ahogy tiltakoznak a forradalmian kétharmados Fidesz antidemokratikus handabandázásával szemben - elnémítsák.”