„Maga az átadás-átvételi eljárás esemény nélkül zajlik, a kezdeti udvarias beszélgetést és az iratok ismertetését egyetlen keresztkérdés sem zavarta meg, az időt inkább a jegyzőkönyv felvétele veszi el, amely jelenleg is tart. A folyamat olyannyira ingerszegény, hogy az átvevő miniszer már rég távozott, s míg a jegyzőkönyv előkészítése zajlik, én is blogírással ütöm el az időmet. Kommunikációs összecsapás tehát egymás jelenlétében nem alakult ki, sőt kifejezetten baráti, civilizált hangulatban történik a dokumentumok átvétele, a nyilvánosságtól távol úgy tűnik, mindannyian képesek vagyunk megőrizni emberi arcunkat. Talán többet kellene volt és jelenlegi kormányzati politikusokat kameráktól és a nyilvánosságtól elzárva összeültetni, lehet, hogy számos problémát hatékonyabban lennének képesek megoldani. A várakozásaimmal ellentétben a hétvégi álhírekben terjesztett hamis kalkulációkra sem kérdezett rá senki az átvevők részéről, persze nehéz is lenne ilyet tenni annak tudatában, hogy a minisztérium szakértői is aláírásukkal igazolták az átadott anyagok teljességét, azon túl tehát bármiféle dokumentum csakis nyilvánvaló hamisítvány, olcsó és hibás utángyártás lehet. (...)
Eleve szerencsétlen ötlet volt, amikor jó fél évvel ezelőtt valaki kitalálta, hogy a kampányban, illetve azt követően is hét százalékos költségvetési hiányt kell célként kijelölni, sőt, elkerülhetetlenként beállítani. Hamis az a feltételezés ugyanis, hogy akik előtt valóban fontos a költségvetési hiány mértéke, azok egy pillanatig is foglalkoznának azzal, hogy egy magasabb hiányszám milyen okokra vezethető vissza, pláne, hogy melyik kormány kire mutogatva határozza azt meg. Könnyen lehet, hogy hét százalékos hiányt a pénzügyi piacok és a nemzetközi szervezetek is általában a költségvetési rend és fegyelem, illetve a kormányzati felelősség megbomlásaként értékelnének, s egyébként szokás szerint teljesen közömbösen kezelnék azokat a megnyilatkozásokat, hogy a hiány növekedését mely politikus éppen kinek a hibájaként próbálja mesterségesen beállítani. Talán még nem késő átgondolni az effajta politikai taktikázás veszélyeit, amelyek éppen kitervelőit hozhatják hamarosan lehetetlen helyzetbe, ha nem hallgatnak a józan érvekre és továbbra is konok módon ragaszkodnak meggondolatlan ötleteikhez.”