Biszkuzás - revideálom

„Amit blogger ritkán: meggondoltam és kiigazítom magamat.

Azt csináltam, amit másokban annyit szidok: engedtem az analógián alapuló poén csábításának. Azt feltételeztem, hogy biszkuzás mint a komcsizás új lökete ugyanolyan önfigyelemelterelő (jó ég, ezt hol kellett volna kötőjelezni?) aktus, mint a nácizókampányok a hivatalos baloldal részéről. Nem magára a filmre gondoltam, hanem az erős politikusi jelenlétre és a rögtönzött (perszehogy analógiás) elméletek garmadájára.

Szóval nevezzük inkább identitásképző vagy -erősítő aktusnak. Nem sajnálom a létező jobboldaltól, nagyon is ráfér, és a szabadságelvűségre most nem lehet panasz.

Azt gondoltam felületesen, hogy a figyelmet a fékek és ellensúlyok, illetve szabadságjogok elleni otromba támadásról terelik el. Ezen nem az változtatott, hogy a józan peremen - történetesen ugyanott, ahonnan a Biszku-film származik - egy-két megszólalás felhívta a figyelmet  a támadás otrombaságára és veszélyeire. Hanem egy elég szórakoztató eseménysor, ami a centrumban játszódott. Csöndben bejelentették, hogy a »médiaalkotmány« meghirdetését elnapolják. A Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese írt egy vezércikket »A nagy demokráciavita« címmel, ami nyolcvan százalékban a ballibfikázás kötelező köreiből áll, de a maradék húsz százalékban olyan állítások vannak, mint hogy »a szerkesztői szabadság korlátozása rossz, nagyon rossz irány«. No de ilyet a hű szócsőtől? A kulturális és sajtóbizottság fura ura pedig a szokásos elképesztőségeken túl hosszan magyarázza, hogy a vélemény-helyreigazítást nem eszik olyan forrón, mert: »napilap-főszerkesztő barátaim mondták, hogy ez nem egy életszerű megoldás, olyan lavinát indít el a sajtóban, ami már a hírközlés minőségét is veszélyeztetheti«.

Nehogy arra tessék gondolni, hogy a Fideszben hirtelen  lábra kapott a belső demokrácia, és elkezdtek tisztában lenni a szabadság előnyeivel vagy garanciáinak mibenlétével. Nem. A lapszerkesztők kapcsoltak, hogy ha ugyanazt teszik, mint az utóbbi nyolc-tizenkét évben, a lapot teletömik személyre menő publicisztikákkal, azaz emberi méltóságban stb. sértő véleményekkel, akkor az ellenzék, ha egy csöpp esze van (a szocikról nem feltételezem, de a Jobbik tele van jogászokkal, és az LMP-ben is konyítanak hozzá), lehetetlenné teszi a kormánypárti lapok normális üzletmenetét azáltal, hogy kötelezően közlendő helyreigazításokkal rakja tele őket.

Nem a szabadság szeretete vagy a közjogi-politikai alapelvek ismerete és tiszteletben tartása dolgozik itt, hanem az elemi érdek.”