„Beindultak végre a vuvuzelaszűrők. Engem ugyan alig érint, mert magát a meccset is kikapcsolom, ha nálam van a távirányító, viszont a kultúrsokk, az mindig izgalmas. A vuvuzela ugyanis tökéletesen alkalmas arra, hogy érdekes és tipikus reakciókat hozzon elő a nyugati emberből. (...)
Ezúttal nem az orvoslás vagy az űrkutatás mutatta meg, hogyan oldja meg a technológia az addig súlyos katasztrófákhoz vezető gondokat, hanem az informatika. Ja, hogy vegyük lejjebb a zümmögést? No problem. Megoldható. Néhány nap telt el csak a probléma felbukkanásától, és már a Magyar Televízió is használatba vette a szoftvert, ami letompítja a közvetítésből a hülye trombitálást. Húsz éve még belefulladt volna a világbajnokság a törzsi primitivizmusba, vagy pedig az apartheid lebontását kellett volna elnapolni, és megkérni a helyi fehérembereket, hogy jól vágjanak szájon minden dudáló négert. Ma pár nap programozói munkával elérhető, hogy a civilizációk összeütközésében senki ne sérüljön.
Mármint ami a vuvuzelát illeti. A többi civilizációközi vita még folyik tovább évszázadokig: hogy van-e isten és hányas a lába, tényleg alsóbbrendűek-e a nők és a románok és a buzik, terjed-e a buzialitás a tévén keresztül, kapudrog-e a marihuána, és belehal-e a nemzet, ha csúnyát mondanak az újságban a miniszterelnökről. És ezekben a vitákban még mindig a szentséges hagyomány viszi a főszerepet, mert ami ellentmond neki, az az ördögtől való, illetve fasiszta. Mégis érdemes időnként kikukkantani a világnézeti klubból, és megérdeklődni, nem született-e a szellemidézés közben valami mindenkit kielégítő szoftveres megoldás. ”