„Június 4-én Budapesten vissza akartam adni a lovat Orbán Viktornak. A lovat 20 km-rel Budapest előtt elvették. Ezt egyébként feltételeztem, így egy másik kocsival mentem az előtt, mely a lovat szállította. A saját autómmal mentem keresztül a Kossuth téren, és őszintén kijelenthetem: a magyarokkal minden rendben. Akárcsak nálunk, pénteken ők is sietnek haza munkából. (...)
Milyen kevés kell a galibához, ezért felelősségteljesnek kell lennünk. A magyarok remek srácok. Pénteken sietnek haza, akárcsak mi. Bár pénteken láttam néhány bakancsos fazont, néhány sörhasú urat kínai széldzsekiben, akik kendővel masíroztak a Kossuth téren. De nem volt ez semmilyen diadalmenet. Akárcsak nálunk: haraggal kevert frusztráltság mindennel és mindenkivel szemben, illetve nekigyűrkőzés valami nagynak. Magyarul nem tudok, de járókelőként két szót megtanultam: Eladó és Kiadó - azt jelenti valami eladó és kiadó. Ezeket a szavakat azonnal észre lehet venni, mert mindenütt ki vannak írva: a kirakatokban, ablakokban, épületeken … Ha sok van belőlük, minden elemző tudja, milyen állapotban van a gazdaság. Sok sikert és ügyes megoldásokat kívánok a magyaroknak! Szerintem a magyar egy dolgos és kitartó nemzet, ezért ha jó kormányuk lesz, ritkább lesz az Eladó meg a Kiadó hirdetés, de az utcákon is kevesebb frusztráltság lesz. Ez minket, szomszédokat, is megörvendeztet, mert a légkör sem lesz annyira fullasztó.
Ha valóban akartam volna, elvezethettem volna a lovat a Budapestre a Miniszterelnöki Hivatal elé. Azonban a célom nem az volt, hogy valamit bebizonyítsak vagy megnyerjek, miközben egy idegen országban törvényt vagy előírást szegek. Ha a magyarok ezt nem akarták, tiszteletben tartom. Egyébként hallottam, hogy valamikor augusztusban Budapesten egy akció keretében szabadon lehet lovagolni. Ha valaki meghívna arra, H. Miro barátommal együtt, aki a lovat szállította, szívesen elmennék. Remek lovas. Ha az akció verseny lenne, azt is megnyerné. Ha nem hívnak meg, nem baj. Így is érvényes az, amit a címben írtam.
A magyarokkal minden rendben.”