„Ezt a programot már olvastam valahol. Az így hangzott: „Sürgősen véget kell vetni a céltalan és meddő politikai viszálynak, amely jogos visszatetszést szül a legszélesebb dolgozó rétegekben, és rá kell térni a népet valóban közvetlenül érdeklő gazdasági, pénzügyi és politikai kérdésekre, az alkotó munkára.” 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja foglalta össze így választási programját.
Látjuk, a negyvenes évek végének kommunista pártja és Orbán Viktor 2010-es programja még a szóhasználatban is hasonlít egymásra. Céljaik pedig teljesen megegyeznek. A Fidesz elnöke szerint az első cél egy nagy kormányzó párt létrehozása, amely „a nemzeti ügyeket megfogalmazza... és a maga természetességével képviseli”. A „nagy pártot” annak idején MDP-nek hívták. Az valósította meg már akkor Orbán mai célját. Bevezette a duális (demokratikus) parlamentarizmus helyett az egypártrendszert. A kommunista párt valóban véget vetett nemcsak a „kicsinyes és fölösleges társadalmi Kovalovszky Dániel felvételekövetkezményeket generáló” parlamenti vitának, hanem minden, a demokratikus rendszert éltető véleménykülönbség kifejezésre juttatásának is. Idézett programja szerint Orbán is ezt akarja. Beszéde végén már nem „egy nagy párt” – értsd: a Fidesz – tizenöt-húsz éves, hanem „állandó kormányzásra törekvő” berendezkedéséről beszél. A kommunisták negyven éven át megvalósították a Fidesz elnökének ezt a célját is.
A kötcsei beszéd közzététele feltehetőleg Orbán utasítására történt. Számos nyugati megfigyelő számára érthetetlen egyrészt az, hogy egy demokratikusnak ismert politikus miként állhat elő ilyen programmal, másrészt az, hogy a magyar választók hatvannyolc százaléka a program ismeretében hogyan szavazhatott a Fideszre.”