„Ma a Balatonfüredre száműzött konferencián, a Media Hungaryn voltam, ahol rögtön bele is csöppentem egy rendkívül érdekes beszélgetésbe. A panel a bulvár szerepéről szólt, s természetesen nem kerülhette meg a politika és a bulvár kapcsolatát sem. Ómolnár Miklós, a Story magazin főszerkesztője (nem mellékesen volt kisgazda politikus) számos érdeklődő előtt meglepő nyíltsággal mesélt el két tanulságos történetet.
Az egyik tizenegy évvel ezelőtt történt, 1999-ben a horvát titkosszolgálathoz közel álló ember kínált eladásra képeket Orbán Viktor ottani nyaralásáról a lapnak, amelyek megjelentetéséről az akkori miniszterelnök és környezete csak az újságból értesülhetett. A másik eset már 2010-es, ekkor Orbán és családja Ómolnár elbeszélése szerint arra is hajlandó volt, hogy kizárólag a lap és az abban való szereplés kedvéért egy héttel a normál időpont előtt »eljátsszák« az ünnepet, amelynek képeit így volt idő gondosan kiválogatni a lap húsvétra időzített számához. Szemben a korábbi esettel most mindenki jól járt – sugallta a főszerkesztő, én meg hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy örüljek ennek a profi médiahasználatnak, vagy inkább aggódni kezdjek a valóság kreatív kezelése miatt.
Később újságírók és kommunikációs szakemberek társaságában a minőségi újságírás problémáiról beszélgettünk, többek között a színvonal csökkenéséről, a bulvárosodásról és a szakmaiság leértékelődéséről. Sok minden felmerült, az olvasók és a politikai szereplők igényeihez való alkalmazkodás, a minőségi szempontok háttérbe szorulása, a piac szegmentálódása. Megdöbbentő volt a felismerés, hogy a magyar sajtó egyetlen területe él és virágzik igazán, ráadásul végzi saját mércéjéhez képest professzionálisan a munkáját: igen, a bulvár.”