Kedves Felnőttek!

2010. május 18. 17:18

Nekünk nem volt rendszerváltásunk. Nem volt nemzeti tragédiánk, nem volt világháborúnk. Nekünk a szélessáv jutott.

2010. május 18. 17:18

„Nekünk nem volt rendszerváltásunk. Nem volt nemzeti tragédiánk, nem volt világháborúnk. Nekünk a szélessáv jutott. Számunkra nem érdekes a 15 perc hírnév. Nekünk 15 perc magánéletre van szükségünk. Nem rejtőzünk el egymás elől, nem rejtegetjük a tegnapi buli fényképeit. Ha anyu regisztrálna oda, ahol mi is vagyunk = dráma. Ne nézz hülyének minket, előbb tudjuk, hogy mit oszthatunk meg magunkról, mint hogy te tudd, mit keress meg rólunk.

Nem barátaink vannak, hanem rajongóink és követőink. Nem elmesélünk, hanem megosztunk. Nem beszélgetünk, hanem chatelünk és kommentelünk. Nem értjük a technikai vívmányokat, nem értjük a működésüket. Őszintén, nem is érdekes számunkra. Életünk elválaszthatatlan része, olyan, mint egy ruha, amit felveszünk.

Nem értjük, ha a magánélet védelméről van szó, mi mindent megosztunk egymásról. Mindenről van véleményünk: arról, amit vásárolunk, azokról, akikkel együtt lógunk, azokról, akiket a tévében és a neten látunk. Nem érdekel a tegnapi napilap. Ennél régebbi már csak a kétórás hír.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 191 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
pecunia
2010. május 19. 11:04
Nekünk volt rendszerváltásunk. Nekünk volt nemzeti tragédiánk, nekünk volt világháborúnk. Nekünk a vonalas telefon jutott. Számunkra nem volt érdekes a hírnév. Nekünk szabad magánéletre volt szükségünk. Nem akartunk elrejtőzni egymás elől, ezért rejtegettük a véleményünket. Ha eljutnál oda, ahol mi voltunk = dráma. Ne nézz hülyének minket, de előbb tudtuk, hogy mit gondolsz rólunk, mint hogy te megosztottad ezt másokkal. Nekünk barátaink voltak és hivatásos követőink. Nem elmeséltünk, hanem elsuttogtunk. Nem beszélgettünk, hanem a sorok között olvastunk és a sorok között kommentáltunk. Nem értettük a technikai vívmányokat, nem értettük a magnó, a videó működését. De érdekes volt számunkra, mert életünk elválaszthatatlan része lett a hang, a kép, amit rólad felvettünk. Mi értettük, hogy ha a magánélet védelméről van szó, miért nem oszthatunk meg mindent egymással. Pedig mindenről volt véleményünk: arról, amit vásároltunk volna, a nyugatról, ahol nem lóghattunk együtt, azokról, akiket máshova kívántunk, azokról, akiket a tévében és a filmeken láttunk. Bennünket nem érdekelt az aznapi napilap, mert tudtuk előre, hogy mi lesz benne. Annál régebbi már csak a másnapi napilap volt. Figyeltünk egymásra. Tudtuk, hogy „fentről” mit osztanak meg velünk és hogyan osztanak meg bennünket. Aki nem figyelt eléggé, arra ráesett a fókusz. Aztán már ő is figyelt. Mindegy volt, hogy haver, barát, házastárs. Sokakhoz nem kötődtünk, csupán lakájkodtunk velük. Nem nagyon, nem túlságosan, nem komolyan, de nem csak úgy. Jelezték: „Figyelünk Téged!” Vannak hőseink, vannak nagy zenekaraink, vannak generációs példaképeink. Emberek, eszmék és termékek, akiket és amiket észrevettünk és kiemeltünk magunknak. Ezek nem olyanok, mint a jelvények, amelyeket a mellünkre tűzünk. Építettek, építenek bennünket. Ha nem figyelsz ránk, magadra ne vedd! Lehet, hogy sértődötten, de nem unottan tudomásodra hozzuk: kellesz nekünk! Tudjuk, mi is kellünk neked. Így hát ne lepődj meg, ha magánbeszélgetéseinkben sérelmezzük ugyan, hogy elküldesz a picsába a cégünkkel, termékeinkkel, szolgáltatásainkkal együtt, de azért titokban mosolygunk azon, hogy hősiesen duzzogva vásárolod és használod őket. Hogy eljuss oda, ahová való vagy: a huszonegyedik század méltán elismert (h)ősei közé.
Benei Péter
2010. május 19. 10:36
Itt is elmondom azért: a cikk úgy van megírva, mintha egy 16 éves írta volna. Direkt. Nem láttam szükségét, hogy elhatárolódjak ettől. Ha ez megtörtént volna, akkor nem "ütött" volna ilyet a cikk. Annál szofisztikáltabban meg nem tudok ironizálni, hogy az első bekezdésbe beteszek egy Harcosok klubja idézetet... :D Volt egy jelvényeket aggatunk magunkra rész, ami kb. minden 16 éves szájából elhangzik (régen is most is), gondoltam, hogy beteszem oda a Kispál Jelvény nélkül c. számát, de gondoltam, ááá faszt, kedves olvasók úgyis értik, hogy ez irónia, nem kell túlspirázni. :D Tévedtem, bocs.
marós
2010. május 19. 07:00
Vigyázzatok, a klikkelés nem minden, közben enni is kell, néha mosakodni is, ha a segged olyan lesz a sok üléstől, mint a majmoké, orvoshoz is el kell menni. Addig tart a szélessáv nyújtotta öröm, amig a lemézettek bíztosítják a megélhetést, de ha túlszaporodtok, v ége a szélessávú élvezetnek.
pecunia
2010. május 19. 00:23
Szerintem ez egy jó szöveg. Nem értem azokat, akik Péterrel foglalkoznak ahelyett, hogy magát a szöveget vizsgálnák. ("A szerző halott.") Tényleg ilyesmi az új generáció életérzése. Nyitottság és karakter nélküli lebegés a jelenben. Ez a szöveg meg empatikus és ironikus egyszerre.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!