Forradalom helyett

„Magyarországon nem történt forradalom. Ez van, szeretjük vagy sem. Sem a szavazófülkében, sem a telefonfülkében, sem a zuhanyfülkében. Nem alapítottunk új rendszert, viszont felhatalmaztunk egy pártszövetséget, hogy saját ízlése szerint kormányozzon, elszámoltasson, rendet tegyen, és ha kell, farigcsálja meg az alkotmányos berendezést. A forradalom viszont értelemszerűen nem ezt jelenti.

A forradalom a modern kor politikával foglalkozó irodalmának igazi mémje, olyan minősítés, amely több zavart okoz, mint amennyi megvilágító erővel bír. Forradalom volt a francia, a bolsevik, a magyar '56, a kínai kulturális, az angol polgári, az iráni '79-ben és 2009-ben, a kubai, az amerikai, a csehszlovák, az ipari, a szexuális, a digitális, usw. Nehéz lenne rendet vágni a sorban, és megmondani, mi is volna a forradalom esszenciálisan, hiszen a különböző, egyedi történelmi szituációk, a jelenségek, az eszmék, célok végképp összekeverednének. Kézenfekvő volna azt válaszolni, hogy a forradalom Nagy Változást jelent, csakhogy ezt mindig utólag tudjuk regisztrálni.

Azonban Magyarország esetében a politikai forradalmak közös jellemzőjeként azonosítható erőszak hiányzik - nagyon helyesen, semmi sem ad rá okot. Hiányzik a forradalmi ideológia, a radikális rendszerátalakítás igénye és gyakorlata is. Mindez azonban így van jól. A Fidesz győzelme több, mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás: semmilyen rendszert nem döntöttünk meg, Magyarország alkotmányos demokrácia volt, és marad is, ahogyan az államforma sem fog megváltozni. Hogy az alkotmány megváltozik? Nagy ügy.”