A dolgok természet(esség)e

„Hirt Ferenc, dr. Tapolczai Gergely, dr. Kósa Ádám. Három név, három politikus, akik személyében két siket és egy kerekesszékes képviselő került a politika élvonalába. Hirt és Tapolczai a magyar Országgyűlésben, Kósa az Európai Parlamentben képviseli a választópolgárokat. Nem választási kvótáknak köszönhetően kerültek be, hanem önállóan, politikusi teljesítményük alapján. Egy olyan világban, a politika világában állták meg a helyüket, ami igencsak emberpróbáló, s ahol a legtöbbet tehetnek azokért az emberekért, akik megválasztották őket.

Az SZDSZ politikai szeppukujával eltűnt a parlamentből egy olyan (korábban kormány)párt, amely önmagát kéretlenül a kisebbségek és a hátrányos helyzetű csoportok legfőbb védelmezőjének és prókátorának akarta láttatni. Más kérdés, hogy amíg bent ültek a parlamentben, egyetlen fogyatékos képviselőt, egyetlen fogyatékos politikust sem tudtak felmutatni. Eközben a fogyatékos-szervezetek állami támogatása nominálisan csökkent (2010-re ráadásul a legarcpirítóbb, leplezni kívánt ügyeskedéssel), az akadálymentesítés pedig csigalassúsággal haladt. Az MSZP és az SZDSZ erőltették a női kvótát, amely végül megfelelő arányú támogatás hiányában - szerencsére - nem emelkedett törvényerőre. Beszédekben, az esélyegyenlőség fontosságának pusztán retorikai hangsúlyozásában és a kvótarendszer problémamegoldó erejébe vetett obskúrus hitben azonban nem volt hiány.

A Fidesz-KDNP pártszövetség viszont cselekedett. Nem a kvótahasználatot mantrázta, hanem programjának fontos és inherens részévé tette a fogyatékos-ügyi politikát, és egyszerűen az élet természetessége folytán, egyéni teljesítményüknek köszönhetően adott lehetőséget képviselő-jelölteknek, akik - tévedés ne essék - nem azért kerültek be a parlamentbe, mert fogyatékosok, hanem mert megmérettették magukat. Ez az igazi esélyegyenlőség, nem pedig a számmágia.”