Nem várom karba tett kézzel a Nobel-díjat

„Egy olyan kommunista alapon szerveződő kis közösségben, mint amilyen a kibuc, mit gondoltak önök a kommunista államokról, például Magyarországról?

A kibucra egyáltalán nem úgy gondoltunk, mint mini kommunista társadalomra. Sokkal inkább tolsztojánus eszmék munkáltak bennünk. Nem volt kormányunk, sem rendőrségünk, közösen gazdálkodtunk, mint egy nagyra duzzadt család. A kibuc teljesen más volt a szemünkben, mint egy kommunista rezsim, eszünkbe sem jutott az összehasonlítás.

Milyen hírek jutottak el önökhöz a Hulda kibucba Magyarországról vagy a többi kommunista országról?

Akkoriban a Szovjetuniónak nem volt diplomáciai kapcsolata Izraellel, így nem sok. Amikor 1984-ben először jártam Magyarországon, meglepődve láttam, hogy barna zakós férfiak követnek mindenhova. Furcsa tapasztalat volt.

Gyakran említi, hogy azt szeretné, hogy az izraeli-palesztin konfliktus olyan véget érjen, mint egy Csehov-darab, és ne olyat, mint egy Shakespeare-dráma. Ön szerint milyen messze még a darab vége?

Az izraeliek és palesztinok drámájában nincs rossz vagy jó. Két jogos igény összeütközése okozza a tragédiánkat. Azt gondolom, egy ilyen tragédiának két vége lehet. Shakespeare-i, amikor valamelyik oldal igazsága győzedelmeskedik, de mindenki meghal; vagy csehovi, amikor a szereplők csalódottan és megkeseredve, de élnek. Nem hiszek a hepiendben; a két állam - izraeli és palesztin - egymás melletti létezésében hiszek.

Igen, de mintha Izrael újra és újra eltávolodna ettől a csehovi befejezéstől. A helyzet a gázai blokáddal és a Kelet-Jeruzsálembe költöző izraeliekkel nem tűnik rózsásnak. Ezek ellenére optimista?

Igen, mert a megbékélésnek egyszer meg kell történnie. Az izraeliek és a palesztinok túlnyomó része a lelke mélyén tudja, hogy ez lesz a vége, mert nem lehet másképp. Nem lesz boldog egyik sem, nem fognak örömükben ujjongani az utcákon. De szükségszerű, hogy így legyen, mert a szétválás az egyetlen békés út. Az emberek többsége kész elfogadni a kompromisszumot, már csak felelősségteljes és bátor vezetők kellenének, akik meglépik, amit meg kell.”