A „politikai korrektség” az utolsókat rúgja

„A politikai korrektség – tengerentúli szülőhazájában bekövetkezett agóniája után – nálunk is utolsókat rúgja. Merev dogmáival lényegében önmagát küldte halálba. Találni kell helyette valami mást. Olyan beszédmódot, amely a többség és kisebbség egymással kapcsolatos jogos, legitim problémáira egyaránt nyitott. Mely egyikkel sem akar a másik rovására kivételezni. S amely egyikből sem akar univerzális, örök mártírt vagy bűnbakot csinálni. És az egyik identitásközösség valós szenvedését sem kívánja a másikkal szembeni érzelmi zsarolásra, pszichológiai hadviselésre felhasználni.

Talán e sorok írójának cikke  is közrejátszott abban, hogy a a politikai korrektségről  ELTE-vitát rendeztek. Ahol a legtöbb – időnként személyeskedő - támadás, kritika jómagamat érte. Félreértés ne essék: nekem ezzel a világon semmi bajom. Kommentátorként nem szoktam fukarkodni a bíráló szóval, tehát úgy illendő, hogy én is tűrjem (és bírjam) a keménykedő beszólásokat. Mi több, a vita két dolog továbbgondolására - és kifejtő jellegű megválaszolására - ösztönzött. Egyrészt: tudja-e vajon a hazai átlagolvasó, mi is a politikai korrektség (továbbiakban magyarosítva használván az angol political correct, PC rövidítést,) azaz a  píszí? Másfelől: miért ennyire intoleránsak, hitvitázóan türelmetlenek a píszí hívei azokkal szemben, akik  nézeteiket, a politikai korrektség kánonját, demokratikus platformról utasítják el?”