Válasz Bayer Zsolt nyílt levelére

„Azt kérdezik, miért léptem be 2002-ben az ön polgári körébe? Mert ön hívott meg, és mert én tenni akartam. Mert hittem önben, hittem a polgári körökben, hittem abban, hogy alulról építjük újjá a nemzeti oldalt. A »miért léptem be?« kérdésnél ezért sokkal fontosabb, hogy miért léptem ki a polgári köréből? Merthogy 2003-ban egyedüliként én mondtam búcsút annak a társaságnak. Beláttam naivitásomat, hogy amiről itt szó van, az nem a polgári körök, nem a nemzeti oldal, nem egy új korszak alapjainak megteremtése, csupán egy jobb-liberális párt újjászervezése, amelyben én nem akartam részt venni. Kiléptem, pedig az ön körül lebzselők társaságában maradva biztosan nekem is jutott volna zsíros falat. Csak hogy én egészen mást akartam. Jobbat. Jobbikat. És ez életem egyik legjobb döntése volt. A Jobbik ugyanis ma az egyetlen alulról szerveződő és nemzeti párt, ráadásul egyre erősebb. Eltakarítottuk az SZDSZ-t, és itt lenne a lehetőség, hogy eltakarítsuk az MSZP-t is. Önöknek pedig ebben a történelmi helyzetben a mi eltaposásunk a legfontosabb? Tényleg a Jobbiktól kell félteni ezt az országot, elnök úr?

Szánalmas látni a vergődésüket, ahogy érvek és ellenérvek híján a legaljasabb eszközökhöz nyúlnak. Összemosnak engem és pártunkat emberek megverésével, vélt terrorizmussal, mindenféle szörnyűséggel. Sőt tollba mondott nyílt levelükben már egyenesen a cigánygyilkosságokat is a nyakunkba varrják. Mi közünk van nekünk mindehhez? Ezzel az erővel én is megkérdezhetném, hogy zsidó testvérpártjukkal, a Likuddal folytatott tárgyalásaik és ölelkezéseik után nem álmodnak-e az ártatlanul legyilkolt palesztin kisgyermekek holttesteivel? Szélsőséges, erőszakos, terrorista Jobbik? Azt mondják, hogy húsz millió oroszt akarunk behívni az országba? Nem szégyellik magukat? Ilyeneket Kovács Lászlótól, Gyurcsánytól és Draskovicstól hallottam utoljára. Hogyan néz majd pártja tisztességes szavazóinak szemébe, elnök úr?”