„Mivel csak korlátozott mértékben vagyok fejlődőképes, ma is azt mondom, hogy a kulturális politikának egyetlen dolga van: csak a minőségre figyelni, csakis erre sok pénzt áldozni, ügyelni a sokféleségre, támogatni az egységes nemzeti kultúrát (határon túli magyarok), közben nyitva maradni a világ művészetének a javára.
Ez az egyetlen dolog máris igen szerteágazó, a lényeg mégis az, amit az MDF programja leír. »Az értékrend és a normális értékviszonyok helyreállítása érdekében szabadságot és függetlenséget kívánunk a magyar kultúrában. Meg kell védenünk a kultúra, a művészet minden területét, az alkotókat a pártpolitikai, a gazdasági vagy más érdekcsoportok befolyásától, a társadalmat pedig mindenfajta ízlés diktatúrájától. A Magyar Demokrata Fórum elítél minden olyan kísérletet, amely a közművelődés, a művészet, a kultúrateremtés és -közvetítés területén politikai beavatkozásnak minősülhet, és elutasít minden olyan szándékot, amely ezek szabadságát, függetlenségét sértheti. Kulturális sokszínűséget és párbeszédet kívánunk, azt, hogy a kulturális identitások a kulturális versengés párbeszédre alapozott szabad terepén jelenjenek meg […] A kultúra nem lehet egy politikai párt programjának a függvénye. A parlamentáris demokráciában egyetlen párt sem mondhatja meg, hogy mi a jó és mi a rossz […] csak az egész nemzetre és a világra nyitott kultúra tekinthető eszménynek, amely nem lehet sem megszüntető, sem kirekesztő. De kötelező, hogy értékelvű legyen.«”