A gondoskodó állam puha orwellizmusa az adatfetisizmussal kezdődik.
2010. március 25. 12:38
p
0
0
3
Mentés
„Ha Önt álarcos fiatalemberek a lépcsőházban összerugdossák, hétvégi házát felgyújtják, családját kiirtással fenyegetik, valószínűsítheti: ezek izraeli zsoldban lévő provokátorok, akiket Simon Peresz irányít titkos rádiótelefon-frekvencián. A címet pedig – helyrajzi szám alapján – a Moszad kémgépeinek éjjellátó kamerái olvasták le. Ez az igazság. Aki nem hiszi, annak majd utánajárnak a tetterős nemzeti ifjak. (...)
Hadd kérdezzünk már tőlük, az összes érintettől: mi a büdös francnak nekik a lakcímünk? Ha teljes szórólap-lefedettséget kíván a párt, ahhoz nem kell. A reklámlevél-kézbesítésben erre találták ki az ún. címzetlen küldemény fogalmát. Amikor a marketingcég – terjesztőin át - egy adott régióban minden háztartásba eljuttatja az üzenetet. Logikus, hogy egy politikai erő – tagnyilvántartása és a szimpatizánsi adatbázisok mentén - úgyis tudja, kik a hívei. Némi lokális terepismerettel arra is rá lehet jönni, ki sorolható a riválisokhoz. Kizárásos alapon az eddigi halmazokba nem tartozók a bizonytalanok.
A teljes körű név-és címjegyzék önmagában a politikai beárazásnál, a termékkód-címke elhelyezésénél nem segít. Hacsak nem rendelnek a választólokalizálási paraméterkönyv adataihoz osztályozó jellegű kategóriákat. Mondjuk ilyeneket, hogy barát, ellenség vagy semleges. Létrehozva egy állampolgári pártlojalitás-regisztert.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.