„Komoly kérdéseket vet fel ugyanis ez az ügy. Ha a köreinkben – hogy is nevezzem ezt: magyarországi kereszténység? egyház? katolikus középosztály? – nem lesz őszinteség és igaz beszéd, akkor újra meg újra ilyen úgynevezett botrányokat fogunk átélni. E botrányok önmagukban nem tragikusak, nem az ez a mostani „bukás” sem. Kellemetlenek, de a tisztulás lehetőségét hordozzák. Annyiban rosszak, hogy nem tőlünk indulnak, mi inkább csak elszenvedjük a történéseket. Sokkal jobb lenne, ha mi kezdeményeznénk őszinteséget, és így indulna el a belső tisztulás és megújulás.
Nagyon hiányzik az őszinte beszéd és igaz szó az efféle témákról:
- félelmeink a szexualitással, illetve a saját nemiségünkkel való szembenézéstől
- idegengyűlöletünk; félelmeink, negatív reakcióink idegenekkel és kisebbségekkel – cigányokkal, zsidókkal, szlovákokkal, románokkal stb. – szemben
- be- és elzárkózásunk – intellektuálisan és a kapcsolatainkat tekintve – az újtól
- áldozatmentalitás és kompenzáló kiválasztottságtudat; jórészt másokkal szemben definiált hazafiság
- reflektálatlanságunk, önismerethiányunk, álszentségünk, képmutatásunk”