„Igaz, hogy az underground rétegügy, igaz, hogy a közpénzek allokációjára nézve vannak ezen túl is életbevágóan fontos, kielégítendő igények (hogy csak a Szakács Imre által említett szociális és gyermekvédelmi bentlakásos intézmények fenntartását idézzük), igaz, hogy az underground nem vonz tömegeket, és néha kicsit szedett-vedett, de invenciózus természetével, gyorsan reagáló, alakuló, változó tartalmaival, sokszínűségével és frissességével nemcsak felüdít, hanem egyszersmind a kulturális utánpótlást is szolgálja. A művészeti élet dinamikájához hozzátartozik ugyanis, hogy a mainstream kultúra az undergroundból táplálkozik.
A fősodorba az undergroundból kúszik fel egy-egy előadó vagy mű (ld. az MR2 arculatváltása után ismertté vált magyar könnyűzenei együtteseket). Ha tehát nincs meg a jövő mainstreamjének a mai underground utánpótlása, akkor ötven év múlva is ugyanazt olvassuk, hallgatjuk, nézzük, amit ma alkottak. És bár szeretjük a Kispál és Borzot, nem várhatjuk el Lovasitól, hogy negyven év múlva járókeretre támaszkodva énekelje: „Nem mosunk bugyit, hogy tiszta…”